![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Furcsán paradox helyzet jellemzi a nyílt és hibrid módon működő autokrata rezsimeket: miközben a kormányok a propaganda legváltozatosabb eszközeivel azt harsogják, hogy a patriarchális, hagyományos család a kívánatos, a gazdasági kényszer arra tolja az autoriter országokat, hogy elősegítsék a nők foglalkoztatásának növelését, és ezzel a nők több pénzhez, nagyobb függetlenséghez juthatnak. Legalább is erre a következtetésre jutott három kutató, akik a magyar, a lengyel, a török és az orosz autokrata és autokratizálódó kormányok családpolitikájának összehasonlítására vállalkoztak.
A nemrégiben indult kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a vizsgált négy autokrata (orosz és török) és autokratizálódó (magyar és lengyel) rezsim fennmaradásában mekkora szerepet játszhat az adott országok időnként kifejezetten bőkezű családpolitikája. „Úgy tűnik, hogy ezek az országok egy Janus-arcú jóléti stratégiát követnek, ahol a befogadás és a kirekesztés egyszerre van jelen. Összességében azt találtuk, hogy a családpolitika fontos szerepet játszik az illiberális demokráciák legitimálásában és a tekintélyelvű uralkodókat támogató csoportok kiépítésében” – olvasható Győry Adrienn, Kerem Gabriel Öktem és Szikra Dorottya Az autokratikus családpolitikai expanzió változatai: Magyarország, Lengyelország, Oroszország és Törökország című tanulmányban, ami még nem publikus, de a CEU Demokrácia Intézetében február közepén már bemutatták első eredményeit.
„Eddig azt tudtuk, az egyetemen is azt tanították és a nyugati szakirodalom is azt írta, hogy minél demokratikusabb egy ország, annál jólétibb államot kényszerítenek ki az állampolgárai, hiszen a politikai jogok kiépülése alapozza meg a szociális jogok bevezetését” – mondja Szikra Dorottya szociálpolitikus, a tanulmány egyik szerzője, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, a CEU Demokrácia Intézet kutatója. – Ami teljesen logikus is, hiszen minél szélesebb körű a szavazati jog, annál több szociális jogot lehet kikényszeríteni az államtól. Ebből a logikából pedig annak kellene következnie, hogy minél hanyatlóbb egy demokrácia, minél kevésbé vonja be a döntéshozatalba például a szakszervezeteket vagy a civileket, annál inkább gyengülniük kellene a szociális jogoknak, és [az államnak] annál kevesebbet kellene invesztálnia a jóléti intézkedésekbe.”
Bár Magyarország esetében valóban látszik csökkenés, ha a többi országot nézzük, akkor az derül ki, hogy ez egyáltalán nem mindenhol van így. Lengyelországban például növekvő kiadásokat látunk, Oroszországban és Törökországban pedig hullámzó, de nagyjából változatlan összeget fordítanak családpolitikára. „Mondjuk, ha Magyarországon beleszámoljuk az adókedvezményeket, meg ezeket a furcsa, nem szokványos szociálpolitikai ellátásokat, akkor már nem olyan durva ez a csökkenés” – magyarázza Szikra.
A demográfiai aggályok vezérelte, a termékenységi arányszámok növelését célzó családpolitikák esetében nemcsak a szakpolitikára fordított teljes összeg különbségei az érdekesek, hanem az is, hogy az egyes országok kikre céloznak: Magyarországra a nem rászoruló családokat támogató, Lengyelországra az univerzális, tehát a mindenkire kiterjedő, Törökországra és Oroszországra inkább a szegényeket célzó családpolitika a jellemző – olvasható Szikráék tanulmányában.
A magyar családpolitika az egyetlen, ami a szegényeket nem támogatja
Az egymást követő Orbán-kormányok több reformot kezdeményeztek a családpolitikában, mint bármely más szociálpolitikai területen – áll a tanulmányban, ráadásul úgy, hogy legtöbbször egy régit fazoníroztak újra, amit aztán a sajátjukként adtak el. „Gondoljunk csak a CSOK-ra (Családi Otthonteremtési Kedvezmény), ami a régi szocpol alapjaira épült, és bár az is ezer sebből vérzett, de mégiscsak a rászorulóknak nyújtott lakhatási segítséget. Ezt a Fidesz úgy alakította át, hogy lefelé már ne menjen, csak középre vagy felfelé. Ebből aztán lesz egy jól marketingelt brand, amit a propagandagépezet úgy állít be, mintha ez mindenkinek járna, holott sok ember egyáltalán nem jogosult rá” – mondja Szikra.
– De mi értelme a családokat értintő reformoknak, ha közben a családpolitikai kiadások csökkennek? – teszi fel a kérdést a tanulmány. A kutatók szerint a válasz a Fidesz megosztó szociálpolitikájában rejlik, ami a dolgozó embereket támogatja, a perifériára szorult „kívülállókat” pedig elhanyagolja. Orbán Viktor a „munkaalapú társadalom” építésével nemcsak a munkaerőpiacot, hanem minden más szociálpolitikai területet, így a családpolitikai támogatásokat is ennek az ideológiának megfelelően alakította át – olvasható a tanulmányban.
Forrás: qubit.hu