Asli Erdogan: Még mindig börtönben érzem magam

Asli Erdogan, Törökország egyik legjelentősebb kortárs írója 136 napot töltött börtönben. 10 nappal azután, hogy kiengedték, még mindig úgy érzi, hogy börtönben van.

„Hetven százalékban még most is börtönben ülök” nyilatkozta a Hürriyetnek Erdogan, hozzátéve, hogy voltak napok, amikor úgy érezte, soha nem engedik szabadon.

Amikor először meghallotta, hogy ki fogják engedni, nem hitt a fülének, próbált nyugodt maradni kiengedése pillanatáig, mert nem akarta elsírni magát. Végül a szabadulását váró tömeg gyűrűjében, a börtönt őrző rendőrök előtt térdre borulva zokogott.

A börtönben gyakran tört rá a sírás, különösképpen mikor eszébe jutottak barátai és történeteik. Most, hogy már kint van, legnagyobb bánata, hogy nem vett igazán búcsút börtönben ülő barátaitól, mielőtt szabadon engedték.

Az írónő bevallotta, hogy bebörtönzésének legsötétebb első napjaiban az öngyilkosságon gondolkodott. Aztán látva a „börtöntársak együttérzését és összetartását”, azonnal el is szégyellte magát, hogy ilyen gondolatai támadtak.

Ennek ellenére a börtönbeli körülmények meglehetősen zordak. Erdogan azt mondta, gyakran fázott, ilyenkor forró vizes palackokkal próbálta melegen tartani magát takarója alatt.

A külvilág híreit a bebörtönzöttek is követni tudták, éppen szotyit eszegetve tévéztek börtöntársaival, amikor a kiengedéséről szóló hírek szárnyra kaptak, mondta Erdogan.

Az írónő állítja, horoszkópjából már korábban előre látta, hogy börtönbe fog kerülni. „Nem hiszek az asztrológiában, de a kezembe került egy könyv, és belekukkantottam a horoszkópomba. Végülis fizikusnak tanultam.”

„A csillagaim fantasztikusan helyezkedtek el, azonban egy súlyos ellentétesség is megjelent a horoszkópomban. A Plútó, ami a halál csillaga, a Halál Házában állt. Írtam is a jól ismert asztrológusnak, Suzan Millernek, mert kíváncsi voltam a véleményére. Azt válaszolta, hogy minden szerettemet és a szabadságomat is el fogom veszíteni, és így tovább. Azt mondta, Isten legyen Önnel!”, tette hozzá Erdogan.

Az írónő a börtönben nem tudott írni, mert „nem találta az ehhez szükséges belső energiát”. Ezen felül pedig akárhányszor írni próbált, az őrök átkutatták a celláját. A rabság első 5 napjában 8 kilót fogyott, az első két napban vizet is képtelen volt inni.

„Mielőtt börtönbe kerültem, sokkal engedelmesebb voltam. Nem szerettem az olyan szavakat, mint az ’ellenállás’ vagy a fájdalom ’elviselése’. De megtanultam, hogyan ne adjam be a derekam. A múltban megadtam volna magam, ma már úgy érzem, sokkal bátrabb vagyok, mint azelőtt.”

Forrás: Hürriyet Daily News

Fordította: Horváth Bálint – Türkinfo