Amikor Pentele megszabadult a hódítóktól…

A török hódoltság kezdetétől Pentele megszenvedte a kettős adóztatás terheit, de a 180 fő körüli lakosságszám hosszú évtizedekig nagyjából azonos maradt. A falu sorsára aztán az 1593-ban kirobbant, hosszú háború ütötte a pecsétet: a harcokból a község jórészt kimaradt, de a portyázó csapatok rendre megsarcolták.

1594-ben Szinán vezér Győr felé vonuló serege rabolta le, majd a Duna menti török táborok ellen indult keresztény hadak pusztították nem egyszer. Az itt lakók közül mind többen békésebb vidékre menekültek. A község néhány év alatt teljesen kiürült.
Életjelek a romokon

1609-ben a német utazó, Maximilian Brandstetter azt jegyezte föl, hogy a környék „egészen elhagyatott”. Pentele még 1617-ben is a lakatlan települések listáján szerepelt. Sok év kellett, hogy újra élettel teljen meg a falu. A visszaszivárgó magyarok mellett kis számban bár, de a Balkánról elüldözött rácok is megjelentek. A később róluk elnevezett dombon az 1630-as évek elején Iszmáil pasa, budai vezír a korábban fölégetett palánkvár helyett újat építtetett. A palánk körül takaros kis település született, ahogy az akkori török utazó, Evlia Cselebi írja: „… száz deszkatetejű ház, egy fogadó, és húsz bolt van benne; a város új építkezésű. Nagyon jó levegője van és szép építkezés. Szőlője és kertje számtalan.”

A falu újra a korábbi életét próbálta élni, változatlanul kettős adóteher alatt. A keresztények lakta faluszeglet elkülönült a török szolgálatban álló rác katonák településrészétől. Az újabb hadi emberveszteségek aztán a lélekszámot apasztották, és ez megint a szerb betelepülők előtt nyitotta meg az utat. A jövevények, a törökbarát rácok közül sokan gazdálkodni kezdtek, de a magyar földesúrnak járó adó fizetését megtagadták, így feszültség támadt köztük és az őslakosok között. Ez évek múlva szűnt meg, amikor sikerült rászorítani a telepeseket is az egyenlő teherviselésre.

A község a háborús idők ellenére gyarapodni kezdett. Az egy évszázaddal korábban még a környék legkisebb települése az 1680-as évekre a legnagyobb, lélekszámban és gazdaságilag is a legjelentősebb lett.

Budáról jött a szabadságjel

Pentele lakói, ahogy a más megszállt vidékeken élők, aligha gondolták azokban az években, hogy hamarosan megszabadulhatnak a hódítóktól. Úgy tűnt, a Porta uralma megingathatatlan. De elérkezett 1683: a Bécs bevételéért indított ostromban Kara Musztafa seregei megsemmisítő vereséget szenvedtek. Ez új reményt adott a keresztény erőknek. Pápai szorgalmazásra megalakult az oszmánellenes Szent Liga, amelynek határainkon túl elért hadi sikerei példáján megszületett a terv Buda várának visszafoglalására.

A cikk folytatása>>>

dunaujvaros.com