Amikor még muszlim katonák védték a magyar határokat

Árpád-házi királyaink különleges jogokat biztosítottak muszlim kereskedőiknek, pénzváltóiknak és katonáiknak. A keresztény Európa gyanakodva figyelt minket. Egy püspökből lett királyunk törvényben rendelkezett a muszlimok megtérítéséről. Lehet, hogy önnek is voltak keresztény magyarrá lett muszlim ősei?

A napjainkban tapasztalható menekültáradat körül felcsapnak az érzelmi hullámok – gyűlöljük, avagy szeressük-e a muszlim országokból érkező menekülteket? Az elfogulatlan véleményalkotás érdekében előhívjuk a történeti és régészeti forrásokat: vajon hogyan fogadták elődeink a muszlim hitű vendégeket?
A magyar tudományos szakirodalom régóta kutatja a középkori Magyarországra betelepült muszlimok történetét. Az első cikket a magyar őshaza lelkes kutatója, Jerney János publikálta a Tudománytár 1844-es 15. kötetében (Jerney 1844). Azóta több tanulmány ismertette a kérdés teljes kutatástörténetét. A szerzők: Czeglédy Károly (Czeglédy 1971), Mesterházy Károly (Mesterházy 1973) és az utóbbi szerző összefoglalóját megismétlő és kiegészítő Szabó László (Szabó 2002-2003).

Ez a téma napjainkban is jelen van a történettudományban. A Holmi 2008-ban újraközölte Szűcs Jenő cikkét (Két történelmi példa az etnikai csoportok életképességéről), 2012-ben pedig magyarul is megjelent Berend Nóra könyve (A kereszténység kapujában). A régészet is ért el újabb eredményeket: folyik a magyarországi muszlimok településeinek és egyik temetőjének feltárása.

Régóta tudományos vita tárgya, hogy a honfoglaló magyarok körében milyen vallások voltak ismertek (és kedveltek). A régészeti jelek mellett (pl. kereszt a bezdédi tarsolylemezen) történeti források is utalnak az egykori kapcsolatokra. A kazár függőségtől megszabadult és a magyarokhoz társult kabarokról több kutató is feltételezi, hogy a muszlim vallást követték. A muszlimok szerepéről a kazár birodalom életében al-Maszúdí számolt be. Leírása szerint a kazárok hétezer khorezmi származású muszlim zsoldost alkalmaztak.

A pogány magyarokat ért idegen hatások nemcsak népek keveredésével, de kereskedelmi kapcsolatokkal is magyarázhatók. Kelet-európai lakóhelyükön, majd vándorlásuk során elődeink kapcsolódtak az észak–déli és kelet–nyugati kereskedelmi útvonalakhoz. Magna Hungaria szomszédságában a volgai bulgárok szervezték az erdőövezeti finnugor népekkel fenntartott kereskedelmet, ők fogadták a délről érkező karavánokat és látták el őket az északról érkező árukkal. Később, a Kárpát-medence felé tartó útjuk során a magyarok még közelebb kerültek a Selyemút nagy átrakó és árufordító központjához, Khorezmhez, amelynek kereskedőivel az államalapítás utáni századokban is szívesen üzleteltek.

E kapcsolatok bizonyítékai azok a keleti eredetű pénzérmék, amelyek a 10–11. századi, Kárpát-medencei lelőhelyekről előkerültek. A legkorábbi ilyen pénzek Északkelet-Magyarországról ismertek, és valószínűleg az első magyar fejedelmi központ keleti kapcsolatait jelzik. Egy történelmi forrás, Anonymus Gesta Hungaroruma is tudósít muszlimok érkezéséről a 10. században:

Taksony vezér … Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére, Baks, kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot tartván, a magukkal hozott népből kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedtek, egyharmadot meg utódaiknak hagytak. (Pais Dezső fordítása)

Anonymus szavahihetőségével általában komoly problémák vannak. Az itt idézett hírt azonban neves magyar tudósok, mint például Czeglédy Károly és Szűcs Jenő is, hitelesnek fogadták el. Billa avagy Baks leszármazottja (Anonymus nem nevezi meg pontosan, hogy melyiküké), Etej (Ethey) neve egy későbbi oklevélben is előfordul: 1111-ben Etheiusnak nevezik a Nyitra megyei kálizok vezetőjét. Billa neve egyébként arab eredetű (Billah).

A 10. századi muszlim kapcsolatokról van még egy adatunk. Al-Maszúdí, arab történetíró a 934. évi bizánci kalandozás kapcsán a magyarok között élő muszlim kereskedőkről és harcosokról írt:

Amikor a négy király értesült arról, hogy mennyi megtért keresztény [bizánci harcos] érkezett oda, országaikba küldtek, összegyűjtették a mohamedán kereskedőket, akik messze földről, a kazároktól, Al-Bábból [Derbentből], az alánoktól és máshonnan érkeztek hozzájuk és náluk tartózkodtak, továbbá azokat is, akik e négy országban mohamedánná lettek s akik csak abban az esetben voltak hajlandók hadba vonulni (a türkök oldalán), ha a háború hitetlenek ellen folyt. (A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1975: 102. Czeglédy Károly fordítása)

A cikk folytatása>>>

nyest.hu