Mint tudjuk, az Asylum stúdió egy (nem) komplett életművet épített fel arra a koncepcióra, hogy legyártotta élvonalbeli hollywoodi filmek szélütött döbbenetremake-jét. Törökországban mindez már a 70-es években is bevett gyakorlat volt.
A szóban forgó művekkel kapcsolatban két alapvető kérdés merülhet fel bennünk: szóba kerültek-e a forgatás előtt olyan tudományos-fantasztikus fogalmak, mint szerzői jogok, továbbá miféle hallucinogén anyag került a baklavaszirupba a stáb büféjében? A következőkben öt példán át demonstrálnánk, miért volt 40-50 évvel ezelőtt különösen kegyetlen átkozódás a „dolgozzon fel téged a török filmipar!”
Seytan (1974)
A legenda szerint Az ördögűző 1973-as premierjén többen rosszul lettek, elájultak, a nézők egy részét pedig hónapokig gyötörték rémálmok a látottaktól. „Bakkfitty!” – mondták a török változat munkatársai, majd egy évvel később bemutatták a Seytant.
Metin Erksan művében egy leszázalékolt Pazuzu használja apartmannak egy fiatal lányka testét,
minek következtében portásbácsi-orgánumon kezd kommunikálni, arcát pedig olyan vérfagyasztó foltok jelennek meg, mintha csak beletüsszentett volna a finomfőzelébe. De mindezen borzalmak eltörpülnek a gyerekszoba falát borító tapéta mellett. A megszállt kishölgyet alakító Canan Perver karrierje mellesleg – Linda Blairrel ellentétben – ezt követően sem indult meredek zuhanásnak, hanem masszívan megmaradt a Föld magjának közelében.
Kara Simsek (1985)
Köztudott, hogy a bokszolók folyamatos fejsérülései idővel súlyos következményekkel járhatnak: egyeseknél a Parkinson-kór tünetei jelentkeznek, míg mások mulatóskarrierbe kezdenek. Paradox módon a Kara Simsek esetében
nem a főhős, hanem az alkotók produkáltak hasonló tüneteket
a török Rocky életre hívása során. Szulejmán népének Balboája ugyanazon évben látott napvilágot, amikor az 1.0-ás verzió egyhónapnyi tundrafitneszt követően kirobbantotta a peresztrojkát a Szovjetunióban. Papíron tehát magától értetődő lett volna, hogy a török klónt még keményebb megpróbáltatások elé állítják, ám Cetin Inanc rendező sokkal inkább a nézők toleranciaküszöbét tette próbára. (Fun fact: török nyelvterületen a Knight Rider ugyancsak Kara Simsek – azaz fekete villám – címen futott.)
Forrás: port.hu
További filmek bemutatása ITT