Amikor a Kelet egzotikum volt: orientális építészet Európában

A 18. században az iszlám országok Európa számára még az egzotikus különlegességet jelentették.

A huszadik-huszonegyedik század nagy bevándorlási hulláma előtt az iszlám kelet egyfajta különlegességet, egzotikumot jelentett, hasonlóan Japánhoz, vagy Kínához – noha a 17. század végéig az iszlám közvetlenül Közép-Európát fenyegette. De az emberek gyorsan felejtenek, a törökverő, sőt a harcokban hősi halált halt magyar főurak unokái már török szultánnak öltöztek a jelmezbálokon, kertjeikben „mecseteket” építettek.

A török divat nem csak a felfedezések miatt lett népszerű, mint a Távol-Kelet, hanem a közvetlen érintkezés során: a törökellenes háborúkban jelentős szerepet játszó Badeni Lajos épp Buda 1686-os visszafoglalása idején ejtett jelentős hadizsákmányt, sátrakat, turbánokat, fegyvereket.

Ezeket fővárosába, Rastattba szállította, és ott előszeretettel viselte ezeket a feltűnő ruhákat – népe el is nevezte „Török Lajosnak”. A szomszédos Pfalz fejedelmeinek schwetzingeni kastélyparkjában 1776-ban külön török kert épült, központjában egy mecsettel. Ezeknek az épületeknek semmilyen ideológiai, vallási jelentése nem volt, a török mecset sokszor egy kínai pagoda, egy görög templom, vagy épp egy gótikus csarnok mellett áll. Ezeket a funkció nélküli építményeket az angol nyelv folly-nak, vagyis bolondságnak, bolondozásnak nevezi.

*****

Az orientalista divat folytatódott a következő évszázadban is. Róheim Sámuel fakereskedő 1890-ben építtette fel villáját a Városliget közelében. Az épületben külön mór szoba is helyet kapott. A villát később Tisza István bérelte, ez a helyiség volt a dolgozószobája. A miniszterelnököt ennek közelében, az előcsarnokban ölték meg 1918 novemberében. 

Folytatás és részletek az https://architextura.hu/ blogon