Áldozati ünnep, az iszlám másik nagy ünnepe

Az Áldozati ünnep, törökül Kurban bayramı, a Ramadán mellett az iszlám vallás másik jelentős ünnepe és e hét vasárnapján kezdődik. Az általában négy napos ünnepet annak az emlékére tartják, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát Istennek.

Az ünnep első napján a muszlimok legjobb ruhájukba öltöznek és kora reggel imádkoznak a mecsetekben. Ezt követően aki megteheti, áldozatot mutat be Allahnak, vagyis a vallási előírásoknak megfelelően leölnek egy bárányt, kecskét vagy tehenet. Az állatnak minimum egy évesnek és teljesen egészségesnek kell lennie, a leölés pedig ima kíséretében, szertartásszerűen történik. Az állatnak a szertartást megelőzően vizet biztosítanak, amelybe bizonyos régiókban (pl. Fethiye környékén) egy çörek otu (más néven nigella vagy feketekömény) nevezetű fűszert szórnak, emelett az állat nem láthatja, ahogy más állatot ölnek le. A leölést követően az állat testét Mekka felé fordítják és feldarabolják. Húsát 3 részre osztják, egy rész marad a családnak, egy rész a rokonoknak, barátoknak és szomszédoknak, a harmadik részt pedig a szegényeknek adják. Manapság már az is lehetséges, hogy a szegények számára juttatott hús helyett pénzzel támogassanak erre szakosodott egyesületeket.

A friss húsból reggel a kavurma nevezetű tradicionális ételt készítik el, amely egy kicsit hasonlít a pörkölthöz, bár általában nem tartalmaz sem pirospaprikát, sem paprikát-paradicsomot. A közös étkezés után a család együtt tölti a napot és délutántól kezdve megkezdődik a látogatás. A Ramadán ünnephez hasonlóan mindig a fiatalabbak látogatják az idősebbeket és sokat sehol sem időznek. A vendéglátók édességgel, teával, illetve török kávéval kínálják a látogatókat, közben gyorsan megvitatják az elmúlt időszak eseményeit. A Ramadán és az Áldozati ünnep az az időszak, amikor a családok együtt vannak és a látogatásokkal tiszteletüket teszik a távolabbi rokonoknál is.

A látogatók fogadására mindenki édességeket készít és szép abroszokkal, terítőkkel díszítik a lakást. A hagyomány szerint mindig a fiatalabb lányoknak és menyeknek kell a kávét, teát vagy süteményt felszolgálni a vendégek részére, de ez igaz az összes többi ilyen jellegű eseményre is.

A napokban már bolondok háza volt a városközpontban, mindenki lázasan készül az ünnepre. Az utcák és a boltok elárasztva édességekkel, gyümölcsökkel, mindenki próbál belőlük kellő mennyiséget bevásárolni, hogy aztán a vendégeiknek kínálhassák. A butikok, ruhaárusok a maximumon pörögnek, hisz a hagyományok szerint ilyenkor sokan ruhát ajándékoznak egymásnak az ünnep alkalmával. Többen is mesélték nekem, hogy gyerekkorukban mindig zoknit kaptak az ünnepre vagy éppen egy szép új ruhát, amit a vendégváráskor viselhettek. A díszterítőket árusító boltok tömve voltak, egyik ismerősömet kísértem el, hogy vegyen maguknak egyet az ünnepre. Az irgalmatlan díszes, aranyos színű terítőket, kendőket úgy vitték a nők mint a cukrot, nem sajnáltak egy-egy szettért kiadni 7-8 ezer forintnak megfelelő török lírát sem. Azt mondják, hogy ez a fajta terítővásárlás ebben a régióban jellemző inkább. Az óváros utcáin hömpölygött a tömeg, mindenki szatyrokkal és csomagokkal megrakodva. A káoszérzetem csak fokozódott a kurjongatások közepette, mindenki mindent el akart adni :). Hazafelé érintettük a város szélét, ahol a rögtönzött állatvásárban kisebb-nagyobb birka- és kecskenyájak várakoztak a sorsuk beteljesülésére.

Idén nem tudjuk meglátogatni a családot az ünnep alkalmával, így most nekem kell készülnöm a saját „bayramunkra”. Bár szép új terítőt nem vettem és zoknival sem fogom megörvendeztetni a kedves férjemet, de édességünk van már dögivel és tervezem, hogy milyen sütit készítsek. Kérdeztem a csajokat, hogy ilyenkor mi a tradicionális sütemény, amire azonnal rávágták, hogy baklava. Azt hiszem a baklava sütésének rejtelmeit nem most fogom elsajátítani és maradok a jól bevált édességeimnél…

TéDé