A mai Törökország területén található a tó, melyről a rómaiak azt hitték, átjáró a túlvilágba.
Az ókori rómaiak barlangja, amelyet az alvilág kapujának hittek, annyira halálos volt, hogy megölt minden állatot, ami a közelségébe került.
A tudósok úgy vélik, hogy rájöttek az ókori rómaiak barlangjának titkára, ami nem más, mint egy koncentrált szén-dioxid-felhő, amely megfojtja azokat, akik belélegzik.
A barlangot, amely 2200 éves múltra tekint vissza, a Salento Egyetem régészei fedezték fel 2011-ben.
Az ókori Frígia (mely a mai Törökország területén helyezkedett el) Hierapolis nevű városában van a barlang, melyet akkoriban a bikák állatáldozatára használták fel. A feláldozást kasztrált papok vezették Plútó (az alvilág istene) kapuján keresztül.
Ahogy a papok bevezették a bikákat az arénába, az emberek emelvényekről figyelhették, ahogy a kapun kiáramló füsttől elpusztulnak az állatok.
Időszámításunk előtt 64-ben egy görög történész, Strabo így írt a barlangról:
„Ez a tér tele van olyan ködös és sűrű gőzzel, hogy az ember alig látja a talajt. Bármelyik állat, amely áthalad rajta, azonnali halállal találkozik „.
A barlang bejáratához túl közel repülő madarak még ma is fuldokolnak, majd elpusztulnak, tehát a barlang évezredekkel később még mindig ugyanolyan halálos.
Hardy Pfanz, a németországi Duisburg-Essen Egyetem vulkanológusa szerint föld alatti tevékenység okozza a gázok kibocsátását. A régió mélyén futó hasadék ugyanis nagy mennyiségű vulkáni szén-dioxidot bocsát ki.
A barlang belsejében ez a szén-dioxid szint 86 és 91 százalék között mozog. A kutatók továbbá azt találták, hogy a gáz halálosabb hajnalban egy éjszakai felhalmozódás után, valamint leginkább a barlangi tó alján koncentrálódik, 40 centiméter felett gyorsan lecsökken. Ez megmagyarázhatja, hogy a papok miért nem haltak bele a feláldozásba.
Forrás: hamuesgyemant.hu