A török népzene sohasem hal ki : beszélgetés Nyitrai Péterrel , az Arasinda zenekar frontemberével -Videó-

-Kamaszkori szenvedélyem a hangszerek gyűjtése volt, valamint törekedtem rá, hogy minél több hangszeren tudjak játszani. Többek között Kobzos Kiss Tamásnál ismertem meg a kobozt, illetve Balog Sándornál citerát tanultam. A legtöbb magyar népzenében használatos fúvós, pengetős hangszer játékátmódját igyekeztem elsajátítani. Régóta foglalkozom zenével, főleg magyar népzenét játszottam, a Süvöltő zenekarban is alapító tag voltam, de emellett érdekeltek más népek zenéi is, így észrevétlenül megszerettem a török zenét, s nagy vágyam volt egy török saz bağlama megszerzése.

A török kultúrához különleges kapcsolatom nem volt, igazán az Arasinda megalakulásával kezdődött minden. – Hogyan tanult meg sazon játszani? -Szinte lehetetlen volt olyan embert találni aki ért a sazhoz, így teljesen magamtól, mindent hallás után kellet elsajátítanom, például még a hangszer hangolását is hallás után kellett kikeresgélnem, arra figyelve, hogy mikor szólal meg egy üres húr a felvételen. -Ön szerint a török népzene mennyire tudja megőrizni eredetiségét? A török zene, elsősorban popzene ami most meghatározó, nem tud elszakadni a népzenétől, a sikeres török popzene ugyanis hordoz magában népzenei elemeket. A török népzenének pedig van egy olyan sajátossága, hogy sosem hal ki, merthogy aktuális problémákra reagálni képes. Magyarországon ez a vonulat leginkább az énekmondáshoz hasonlítható. Musa Eroglu, Arif Sag nevét említeném ezen irányzathoz, melyben a dallamok úgy élnek tovább, hogy aktualizálják a szöveget. A kilencvenes években Sivasban Muhlis Akarsu török sazos és énekes egy robbantásban életét vesztette s egy Sivas ellerinde sazım çalınır kezdetű népdalt utána – Sivas ellerinde ömür çalınır- ként énekeltek tovább az ő kortársai, barátai. -mit gondol mennyire balkáni a török zene? -A török zene ugyanúgy dialektusokból áll, a ruméliai területek zenéje természetesen balkáni jegyeket hordoz, a Fekete-tenger környéki viszont nagyon egyedi stílust képvisel, ugyanakkor az anatóliai rendelkezik a legszélesebb körben ismert hangzásvilággal. Az Arasinda zenekar arra törekszik, hogy a török népzene minél több dialektusát színpadra állítsa, nem csak az anatóliai stílus szólal meg így, hanem – tekintettel énekesnőnk Greges Marica balkáni énekes múltjára-, az egykori oszmán területek vokális és hangszeres kultúrájával is foglalkozunk. – hasonló a magyar és a török népzene? -Ismerem az erre irányuló kutatásokat, de az a véleményem, hogy a ma közismert török és az ugyan kevesek számára, de mégiscsak közismertnek tekinthető, napjainkban hozzáférhető magyar népzenei hagyományban nehéz hallható kapcsolatokat találni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy a mély történelmi múltban nem érintkezett a török népek és a magyar nép zenéje. -hogyan fogadták a török zenét Magyarországon? -Autentikus hangzásvilággal kezdtük el 12 éve, akkor senki nem játszott még csak hasonló zenét sem, s azóta is tulajdonképpen főképp az Arasinda képviseli ezt a vonalat. Az autentikus hangzásvilágból a ma hallható Arasinda repertoárja a feldolgozott népzene irányába nyílt meg, a mai hangszerfelállás lehetővé teszi, hogy az autentikusan megszólaló hangszerek, a saz baglama, oud, kaval, zurna, davul, derbuka mellett szólószerepben lévő oboa, szaxofon, basszusgitár a jazz, illetve „worldmusic-osabb” hangzásvilágot is felvillanthassa. Ami azt illeti igazából a zenekarnak két alapformája van, mely a vezetőénekes személye által határozható meg: Greges Marica a görög és balkáni dallamokat viszi bele a zenébe, Róka Szabolcs pedig a magyar népzenét és a historikus kultúrát. A közönség összetétele mindig koncerthelyszíntől s alkalomtól függ, állandóan változik. Az őszi – téli időszakban kisebb klubokban játszunk, de az igazi életterünk a nyári szabadtéri fesztiválok és nagyszínpadok világa. Ezeken a rendezvényeken sokan megfordulnak, s tetszik a hallgatóságnak az Arasinda zenéje. – Törökországban mennyire ismerik a zenekart? -A Samanyolu Televizyonban megjelent riport kapcsán ismerhettek meg minket, például így kerültünk kapcsolatba Mehmet Erdennel, aki második lemezünkön mint vendégénekes szerepelt. Emelett több felkérést is kaptunk, azonban ezidáig még nem sikerült koncertet adnunk Törökországban. Azonban egy alkalommal háromszáz töröknek játszottunk s nagy élmény volt látni, hogy a magyarok által játszott török zene hogyan hat vissza a törökökre. – a zenélésen kívül mivel foglalkozik? -A Semmelweis Egyetem Gyakorló Gimnáziumában rajzot és médiakultúrát tanítok, emellett rajzoltam karikatúrákat, szerkesztettem keresztrejtvényt, társszerzőként közreműködtem 3-4. osztályosok számára íródott technika tankönyvek elkészítésben, dolgoztam computergrafikusként, más zenekarok számára tervezve lemezborítókat, de jelenleg főként a rajztanítás határozza meg a mindennapjaimat. -tud törökül? -Külön sosem tanultam, de a zene mellett konyhanyelvi szinten megtanultam törökül. -terveznek e újabb lemezt? -A legújabb lemez stúdiómunkái zajlanak, régóta várat magára, hiszen előző két lemezünk, az Askin sarabi (2002) és a Ne olursan ol (2003) gyorsan követték egymást, azonban azóta nem volt lehetőségünk új lemez kiadásán dolgozni. A lemez kisebb zenei változást is hordoz majd, mivel az Arasinda zenéje mindig olyan, amilyennek az éppen benne játszó zenészek alkotják. A zenekar sokat változott az elmúlt 10-12 év alatt s a zenészek különböző egyénisége mindig megjelenik a hangzásban is. A zenénknek mindig van egy kötött része, illetve egy szabad improvizációs része melyben mindenki kibontakozhat. Arasinda videó