A török népzene és Bedia Akartürk

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

Bedia Akartürk, a hagyományos török népdalok sikeres előadója, közel fél évszázadon keresztül volt a színpadon, Törökország-szerte nagy tiszteletnek örvend.

A török népzene modern verziójának nagy része az állami Török Rádió és Televízió (TRT) erőfeszítéseinek köszönhetően jutott el a törökökhöz. A TRT által összegyűjtött népdalokat ők sugározták először. A folklór a kemalizmus egyik pillére volt, amely a népzene támogatásával igyekezett csökkenteni a török klasszikus zene jelentőségét. Ennek ellenére az etnikai csoportok zenéjét kihagyták a török népzenék közül. Volt néhány népdal, amelyet lefordítottak törökre, mint például a kurd dalokat. Viszont a balkáni és kaukázusi népek dalait elhanyagolták, mert ezek nem feleltek meg a kemalizmus irányelveinek.

Másrészt viszont a kemalisták fenti szelektív válogatásának köszönhetően Törökország hét régiójában egyre nagyobb figyelmet kapott a népzene. A TRT munkatársai elkezdték összegyűjteni a régiók népdalait, melyek száma több mint tízezer volt. Különösen a köztársaság megalakulása utáni első évtizedekben a törökök a TRT-nek köszönhetően ismerhették meg a régiók népdalait: vagy úgy, hogy a helyi énekeseket mutatták be, vagy a rádió által alkalmazott énekesek énekelték el azokat.

Az Ankara Rádió 1938-tól folyamatosan sugározta ezeket a dalokat, míg az Isztambul Rádió 1947-ben adta első műsorát. A rádióműsorok kezdetben nem egész nap és egész héten sugároztak, az emberek pedig előszeretettel hallgatták. Az Ankara Rádió műsora naponta kétszer, 8:30 és 13:30 között, valamint 18:00-tól 22:50-ig volt hallható. A műsor háromféle blokkból állt össze, ez volt a fő hírforrás (az állami hírügynökség által összegyűjtött hírekből), ezen kívül kulturális bemutatókat szervezett, amelyben olyan híres szerzők szerepeltek, mint Nurettin Artam, Galip Ataç, Feridun Fazıl Tülbentçi, Adnan Ötüken, Burhan Belge, Baki Süha Edipoğlu, Selim Sırrı Tarcan, Falih Rıfkı Atay és Ahmet Muhip Dıranas. Természetesen török népzenét és klasszikus nyugati zenét is sugárzott.

Neves énekesek

Valójában az embereket a klasszikus zene nem nagyon érdekelte. A lakásaikban lévő rádión a török népdalokat hallgatták. A fiatalok számára már a televízió és az internet lehetőséget ad arra, hogy ezeket a dalokat hallgassák, nincs arra szükségük, hogy szüleik átadják nekik a török népzene iránti szeretetüket. Jellemzően a mai fiatalok a régebbi török népdalénekeseket csak úgy ismerik, mint felmenőik nagy kedvenceit.

Sok népdalénekes volt, aki fontos szerepet töltött be a törökök életében. Neriman Altındağ Tüfekçi neve például annyira különleges volt, hogy mindenki lelkesedéssel beszélt róla. Az ő férje volt Nida Tüfekçi, aki évekig dolgozott a TRT népdalgyűjtői között.

Az 1940-es években született énekesnők, akik rádióban énekeltek, nagyon népszerűek voltak. Mindenki ismerte nevüket. Ha rajongtak az egyikért, akkor a másikat is csodálták. Mediha Şen Sancakoğlu és Serap Mutlu Akbulut volt a török klasszikus zene dívája, míg Bedia Akartürk a népzene első képviselője. Hatására kezdett el népdalt énekelni Belkıs Akkale, Gülşen Kutlu és mások is.

A népzene csalogánya

Bedia Akartürk 1941. február 4-én született Ödemişben. Szülei Konya tartományból származtak, és ő volt az egyetlen gyermekük. Akartürk az apja vezetékneve volt, amelyet Bedia soha nem változtatott meg, még akkor sem, amikor feleségül ment Atilla Sellerhez 1960-ban. 2007-ig, Seller haláláig voltak házasok. Akartürknek egy lánya született, Nihan.

Zenét szülővárosában, Ödemişben tanult. Az emberek jól ismerték hangja minőségét, erejét és kristálytiszta voltát. Úgy döntött, hogy az Izmir Rádióban fog dolgozni. Azért, hogy a felvételi követelményeknek megfeleljen, még a születési dátumát is megváltoztatta. Hét évig dolgozott ott, majd Ankarába költözött, és az Ankara Rádióhoz került előadóművészként. Ez azt jelentette, hogy egész Törökország hallhatta hangját. Az emberek annyira szerették őt, hogy mind a hét török régió díszpolgárává választotta. Az 1970-es években egyre népszerűbbé vált, hét filmben is szerepelt, színpadon énekelt és több lemezt kiadott. Albumait több alkalommal díjazták. Néhány dalát más énekes is feldolgozta. Ezek közül a két legnépszerűbb a „Yarim İstanbul’u mesken mi tuttun?” (Óh, szerelem, Isztambult választottad otthonodnak?) és a „Ya beni de götür ya sen de gitme” (Akár magaddal vihetsz, akár velem maradhatsz).

Akartürk az egyik legjobb „bozlak” (a közép-anatóliai régió ódaszerű dala) énekes. Gyakran megmutatta tehetségét a népszerű népdalok éneklésében is.

Szülővárosában, Ödemişben múzeumot hoztak létre tiszteletére, ahol díjai, fellépőruhái, festményei és az általa varrt népviseleti ruhába öltöztetett babák vannak kiállítva.

Jelenleg Isztambulban él, és kora ellenére jó egészségi állapotnak örvend.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo