A török nemzeti himnuszt (Függetlenségi Induló) az ankarai Török Nagynemzetgyűlés 1921. március 12-én fogadta el. Az ország himnuszára pályázatot írtak ki, melyre 724 vers érkezett be. Ezek közül választották ki Mehmed Akif Ersoy (1873-1936) költő és egyben parlamenti képviselő tíz versszakos költeményét, amely a nemzeti felszabadító háború idején született meg.
Mindez 2 évvel az újkori török állam megalakulása előtt történt. A himnusz abban az időben több funkciót látott el. A török felszabadításban résztvevők harcmezőn énekelték ezt, hogy erőt adjanak a nehéz időben. A győztes csata után a himnusz arra emlékeztet, miként harcolták ki a szabadságot.
Megzenésítésére újabb pályázatot írtak ki, huszonnégy zeneszerző műve közül a Tanács – ami a török függetlenségi háború miatt csak 1924-ben tudott újra összeülni – Ali Rıfat Çağatay szerzeményét választotta. 1930-ig így énekelték, ezután az Elnöki Szimfonikus Zenekar karmestere, Osman Zeki Üngör zenéjére cserélték.
A himnusz minden jelentős állami eseményen elhangzik, sporteseményeken, katonai gyakorlatokon. Az első kettő versszakot éneklik, amely az egész szerzemény hangulatát kiemeli. A himnusz egyben az Észak-ciprusi Török Köztársaság himnusza is.
Kollár Kata – Türkinfo