A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium meghívást kapott egy török iskolától. 10 gyerek és 2 tanár mehetett Isztambulba, hogy részt vegyen a gyereknapi ünnepségen, ahová minden évben sok országból hívnak meg gyerekeket. Angoltanárunk, Jilly Viktor bácsi az 5.b-t választotta. Nagy volt az öröm köztünk, mert tavaly mi szerveztük a Fazekasban a Török Napot. Kisorsoltunk 10 angolos gyereket, akik mehetnek. Ez a 10 gyerek (köztük én is) osztályfőnökünk, Tóthné Horváth Gabi néni segítségével betanult egy magyar táncot, amit majd előadtunk.
Az utazás repülővel történt. Eredetileg április 17.-én indultunk volna, de kitört Izlandon a vulkán, lezárták a légteret, szóval 2 napig nem mehettünk. Végül a Török Légitársaság küldött Magyarországra egy repülőgépet. Így este 10-kor végre útnak indulhattunk. Éjfélre voltunk az isztambuli Atatürk reptéren, ottani időszámítás szerint hajnali egykor. Egy órás buszozás következett az iskolához, mert az iskola a város túlsó partján, az Ázsiai oldalon volt. Ott vártak már ránk a családok, akiknél laktunk. Hajnalban fáradtan kerültünk ágyba, és izgultunk a következő napok, ránk váró eseményei miatt.
Másnap ismerkedtünk a házigazdáinkkal, akik nagyon kedvesek voltak hozzánk, mindig próbáltak a kedvünkben járni. A hajnali érkezés miatt iskolába is később mentünk. Beültünk az órákra, bejártuk az iskolát. A következő napi program városnézés volt. Isztambul hatalmas! Több ember lakik, mint egész Magyarországon. És nekünk csak egy napunk volt ahhoz, hogy ezzel a várossal megismerkedjünk. A nap Topkapi Szerájjal kezdődött. Láttuk az egykori szultánok ruháit, kincseit… Majd az Aya Szófia következett (ami egy bizánci templom volt, most múzeum) aztán irány a híres bazár. A két nap késés miatt összetorlódtak a programok, ezért nem mentünk el a Kék mecsetbe. A napot szó szerint a két kontinens Ázsia és Európa között zártuk, mert egy panoráma hajóút következett a Boszporuszon.
Másnap volt az ünnepély. Április 23. náluk gyermek ünnep. Minden iskolában előadásokat szerveznek. Így volt a mi iskolánkban is. A gyerekek előadták a táncukat, versüket, éneküket… Aztán jöttünk mi. Népviseletben előadtuk a Fazekasban tanult alföldi táncot, ami egész jól sikerült. Délután a családoknál voltunk. A következő napon kétszer is előadtuk a táncot. Először egy stadionban, majd egy bevásárlóközpontban. Eljött az utolsó este. Összecsomagoltunk, reggelig jól kialudtuk magunkat, elbúcsúztunk, és beszálltunk a repülőbe. Fáradtan, de sok élménnyel érkeztünk haza. Ilyen volt a két nappal lerövidített (de attól még nagyon jó!) Törökországi utazásunk. Demirkan Ela Eszter 5.b