Egy kedves ismerőssel egyszer arról beszélgettünk, hogy milyen hihetetlen különbség van aközött, ahogy a törökök és ahogy mi iszunk meg egy pohárka teát. Amikor ők tartják a kezükben a szent italukat, mintha egy különleges aura jönne létre a kezük körül. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy mi soha nem tudnánk olyan tisztelettel, gyengédséggel és szeretettel fogni a jellegzetes tulipán alakú poharat.
Tuti, hogy előttetek van a kép, ahogy a házigazda a friss pálinka állományából, ne adj isten házi borból kóstoltat és büszkén emeli a fény felé portékáját, mesél róla, milyen gyümölcs, milyen fokos, honnan való. Na ehhez tudnám hasonlítani itt a tea szentségét.