Nagyon nagy bajban vannak a törökök: a hitelezésre épülő, túlfűtött gazdasági növekedési modelljük már nem tartható sokáig, a kiigazítást pedig minél tovább húzzák, annál jobban fog fájni. Az infláció 15 éves csúcson van, és minden előjel szerint tovább emelkedik majd, miközben a líra árfolyamának zuhanása egyre nehezebb helyzetbe hozza a belföldi gazdasági szereplőket. Az Egyesült Államokkal szembeni diplomáciai konfliktus elfajulása ráadásul rátett még egy lapáttal Törökország gondjaira. Mind gazdaságilag, mind politikailag drasztikus irányváltásra lesz szükség, méghozzá hamar, máskülönben kemény földet érés vár az országra.
Egyre mélyebben a gödörben
Ha van ország, amire most nyugodt szívvel használhatjuk azt a kifejezést, hogy tökéletes viharba került, vagyis minden körülmény összejátszik ellene, az Törökország.
Az egész dolog ott kezdődött, hogy miután Recep Tayyip Erdogan, illetve az őt támogató Igazság és Fejlődés Párt (AKP) – Nemzeti Mozgalom (MHP) pártszövetség elsöprő győzelmet aratott a június 24-ei törökországi választáson, a piaci szereplők aggódni kezdtek a török gazdaságpolitika új irányvonala miatt. A figyelem középpontjába az a kérdés került, hogy mi lesz a jegybank függetlenségével, ugyanis Erdogan elnök magát a kamatok ellenségének kikiáltva korábban többször is kritizálta a jegybankot a magas kamatok miatt, illetve igyekezett nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy a monetáris politika lazításával támogassák a gazdaság növekedését.
Piaci szempontból rosszak voltak az első jelek, ugyanis Erdogan rögtön beiktatása napján elnöki rendeletben változtatásokat hirdetett ki a jegybankelnök kinevezésével, illetve a mandátumának hosszával kapcsolatban, ami az intézmény feletti hatalomátvétel első lépéseként is értelmezhető.
A következő befektetői felhördülést az okozta, hogy július 30-ai ülésén a török jegybank szinten tartotta az irányadó kamatot (17,75%-on), holott a piaci szereplők 100 bázispontos emelésre számítottak. Sokan a török jegybanki függetlenség fokozatos elvesztésének újabb jeleként értékelték a döntést, ami így természetesen nem segített az egyébként is szenvedő török lírán. Tovább rontott a helyzeten a jegybank most hétfői döntése, amely csökkentette a kereskedelmi bankok tartalékán belüli deviza-részarányt, amivel mintegy 2,2 milliárd dollárnyi devizalikviditást szabadított fel a bankrendszerben. A befektetők ezt újabb jelként értelmezték, miszerint a jegybanknak meg van kötve a keze, és kamatemelés helyett kényszerből más eszközökkel igyekszik elejét venni a líra további zuhanásának. Ez nem sikerült, ugyanis rögtön aznap mélyrepülésbe kezdett a török deviza a dollárral szemben, átmenetileg egészen az 5,4-es szint fölé, új történelmi mélypontra gyengülve.
Forrás: www.portfolio.hu