„A szél sír”

„Egy Türkinfo-rajongó által szerzett dallal állítunk emléket a három évvel ezelőtti nagy törökországi földrengésnek.”

The Wind is Crying

The wind is crying over shattered stone,

Sixty thousand souls march toward the sky.

Their bodies lie beneath the broken earth,

The land is wrapped in mourning, dark and wide.

Suddenly the ground began to shake,

And in just a breath of time,

All that was “everything” turned into dust,

And love froze into torment then died.

Dawn brings tears and aching pain,

Life is heavy just to breathe.

Beside sixty thousand deaths,

Even air feels like defeat.

The wind is crying over them,

A heartbreaking, endless sight.

Sixty thousand souls still rising,

Angels carry them through the night.

Tiny hands, so still and cold,

All who live are left to weep.

Sixty thousand hearts stand silent,

Hope itself lies fast asleep.

The wind is crying over ruins still,

The wind is crying…

The wind is crying…

Ehleef… Leenah… Kehrem… Khaled… Laylah… Aya…

Somewhere, a newborn’s cry breaks through,

A sign from God, a fragile flame.

A rescue dog begins to dig,

Beneath the rubble, life awakens —

A child is born.

The wind is crying over stone and dust,

But life still finds a way.

From the ruins, a child is born,

A sign of God… Aya.

Above sixty thousand silent graves,

Slowly, flowers start to rise.

And the news no longer speaks of them,

Who marched together toward the sky,

In the land of the crescent moon,

On February 6th, two thousand and twenty-three.

The world moved on, but heaven stayed,

To set their silent spirits… free.

The wind is crying… The wind is crying…

Ehleef… Leenah… Kehrem… Khaled… Laylah… Aya..

A szél sír

A szél sír a széttört kövek felett,
Hatvanezer lélek vonul az ég felé.

Testük a megtört föld alatt fekszik,
A földet gyász borítja, sötét és széles.

Hirtelen remegni kezdett a föld,
És egy lélegzetnyi idő alatt
Minden, ami „minden” volt, porrá változott,
A szerelem kínná dermedt, majd meghalt.

A hajnal könnyeket és nyers fájdalmat hoz,
Az élet már csak lélegezni is nehéz.

Hatvanezer halál árnyékában
Még a levegő is vereségnek érződik.

A szél sír felettük,
Szívszaggató, végtelen látvány.

Hatvanezer lélek még mindig felemelkedik, Angyalok viszik őket az éjszakán át.

Apró kezek, mozdulatlanok és hidegek,
Minden élő sírni marad.
Hatvanezer szív csendben áll,
Maga a remény is mélyen alszik.

A szél még mindig sír a romok felett,
A szél sír…

A szél sír…
Ehleef… Leenah… Kehrem… Khaled… Laylah… Aya…

Valahol egy újszülött sírása tör át,
Egy jel Istentől, egy törékeny láng.
Egy mentett kutya ásni kezd,
A romok alatt élet ébred —
Egy gyermek születik.

A szél sír a kő és a por felett,
De az élet még mindig utat talál.
A romok közül egy gyermek születik,
Isten jele… Aya.

Hatvanezer néma sír felett
Lassan virágok kezdenek fakadni.

És a hírek már nem beszélnek róluk,
Akik együtt meneteltek az ég felé,

A holdsarló földjén,
2023. február 6-án.
A világ továbbment, de a mennyország maradt,
Hogy szabadon engedje néma lelküket…

A szél sír…
Ehleef… Leenah… Kehrem… Khaled… Laylah… Aya…