A Ramadán hónap, azaz a böjt időszaka

30 nap böjt, napkeltétől napnyugtáig nem szabad enni, inni és az egyéb élvezeteket is meg kell tagadni. A korábbiakban már írtam általánosan a Ramadánról, az iszlám világ egyik legjelentősebb vallási eseményéről. Most egy kicsit bővebben a Ramadán hónapot boncolgatom, ez konkrétan a böjt időszaka.

A Ramadán hónap első pár napját Diyarbakırben töltöttem, erről a vidékről azt kell tudni, hogy sokkal konzervatívabb, mint a nyugati országrész. A lakosság túlnyomó többsége itt tartja a böjtöt.

Az iftár, azaz a böjti vacsora elköltése Diyarbakır esetében kicsivel este fél 8 után kezdődik meg. Mivel az ország hatalmas, kb. 1 óra különbséggel jön el az iftár ideje a keleten, illetve a nyugaton élő muszlimok számára. A TV csatornák egy része a képernyőn mutatja, hogy x időben éppen melyik nagyobb városban jött el az idő és melyik város lesz a következő. Az emberek nem csak a TV-ből értesülnek arról, hogy mikor ülhetnek asztalhoz, hanem az ezan napnyugtát követő felcsendülése is megadja a jelet. Az ezan az iszlám vallásban az imára hívó ének, amelyet a müezzin (a mecset alkalmazottja) énekel a mecsetek minaretjéből naponta ötször. A Ramadán hónap idején a megszokott ezan kezdetén szimbolikus ágyúlövés dördül el és felgyulladnak a minaretre kifüggesztett égők. Ez utóbbi egész éjjel égve marad, napkeltével, azaz a böjt újrakezdésével oltják ki őket.

Az iftárt megelőző órában a települések felbolydult méhkasra emlékeztetnek, mindenki igyekszik időben hazaérni, hogy a családdal, barátokkal együtt fogyasszák a vacsorát. Az autósok, gyalogosok türelmetlenek, éhesek és szomjasak, jobb nem feltartani őket. Sokan foglalnak előre asztalt egy étteremben, vagy csak szimplán betérnek valahová és várják az ezan felcsendülését. Előttük egy pohár víz, datolya és olajbogyó, a hagyományok szerint ezzel kezdik az iftárt. A gazdag iftár vacsorának tradicionális eleme a kifejezetten az ebben az időszakban sütött Ramadán-pide, egyfajta kenyérféle. A böjti hónap népszerű édessége a güllaç, amelyet a baklava első változatának is tartanak. A güllaç készítése során nagyon vékony tésztát rétegeznek egymásra és közé tört diót, mogyorót szórnak. A különleges ízt a gránátalma és az esetenként felhasznált rózsaszirom vagy rózsaszirup adja. Az édességet a végén tejjel öntik le és fogyasztásig abban áztatják.

Az iftár ideje alatt Diyarbakırra például alig lehet ráismerni, annyira kihaltak az utcák és csak lézengenek az emberek. Más városokban, ahol a lakosság kisebb hányada tartja a böjtöt, nem annyira szembeszökő a különbség. Míg Diyarbakırben napközben nincs nyitva szinte egyetlen étkezőhely sem, addig pl. Eskişehirben (Ankarától nyugatra) bűntudat nélkül bármit ehet-ihat az ember napközben. A konzervatívabb, vallásosabb településeken rosszallóan néznek valakire, ha szemmel láthatólag nem tartja a böjtöt, míg Eskişehirben, ebben a teljesen világias és nyugatias városban senki nem szólna érte és természetes, hogy vannak akik tartják a böjtöt és vannak, akik nem.

Güllaç

Akik böjtölnek, mindannyian önmagukért teszik és nem azért, hogy bárkinek bizonygassák a vallásosságukat. Vannak olyan barátaink, akik tartják a böjtöt és eleinte nem igazán tudtam, hogyan kezeljem a dolgot. Kellemetlenül éreztem magam, hogy kint mászkálunk a városban és nem fogyaszthatnak semmit. Nem akartam, hogy amíg én a kávémat vagy egyebet szürcsölöm, ők csak nézzék azt. Végül értésemre adták, hogy őket ez egyáltalán nem zavarja. A muszlimok úgy tartják, hogy a böjttel mind a testüket mind a lelküket edzik, ezért minden nap lezárultával elégedetten néznek vissza, hogy megcsinálták. Ugyanakkor nem egyszerű, főleg akkor, amikor a Ramadán hónap nyárra esik és a nappalok is hosszabbak, melegebbek. Nem az étel hiánya a legrosszabb, hanem a folyadéké, estére a legtöbbjüknek cserepes a szája és mondanom sem kell milyen vehemenciával fogyasztják az iftárjukat.

Az éjszaka elteltével kora hajnalban, olyan 3 óra körül felkelnek és megeszik a sahur-t, azaz a reggelit. Reggeli után visszabújnak az ágyba és a megszokottak szerint kezdik a napjukat. A régmúlt időkben, amikor még nem volt minden háztartásban óra, a pirkadat előtt dobosok figyelmeztették az embereket, hogy közeleg a napfelkelte és a böjt időszaka, ideje felkelni a sahurhoz. Ez a tradíció a mai napig megmaradt és mindenhol felcsendülnek a dobok énekkel kísérve.

A Ramadán hónap alatt az adományozás is fontos szerepet kap. A városok legtöbbjében felállítanak egy közösségi étkezőhelyet, ahol a rászorulóknak vacsorát osztanak. Bárki, akinek lehetősége engedi, pénzzel vagy alapanyagokkal egész hónapban támogathatja azok működését.

Ha bármilyen okból nem böjtöl valaki (betegség, utazás, stb.), később be lehet pótolni. Ha pl. egészségügyi okok miatt ez mégsem lehetséges, akkor a vallás lehetőséget ad arra, hogy adománnyal megváltsák a böjtöt. Ez furcsán hangozhat, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illetőnek minden nap jól „kell” lakatnia valakit, azaz legalább annyi adományt adnia, amiből ez megvalósulhat. Minden évben kikalkulálják, hogy mekkora ez a napi összeg és annak megfelelően rengeteg közvetítő szervezetnek átadható. Természetesen egyénileg is megoldható az adományozást, ki-ki saját maga dönti el, hogy milyen módon teszi meg. Az adomány azonban nem váltja ki a böjtöt abban az esetben, ha valakinek minden lehetősége adott rá. Maximum a bűntudatot csökkentheti azzal, hogy segít a rászorulókon.

A Ramadán hónap és a böjti időszak elteltével kezdetét veszi a Ramadán ünnep, de ez már egy másik történet…

TéDé