Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst.
– Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem!
Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet.
A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.
– Teljesítetted-e a feltételeimet? – kérdezte.
– Elhoztam, efendim – felelte az ember, és bevezetette a medvét, majd eléje tette a könyvet.
A medve hiába kereste a lapok között a körtét, mérgesen dörmögve forgatta a könyvet. A meglepetéstől tátva maradt a padisah szája.
– Mit csinál ez? – kérdezte ámulva. Mire:
– Könyvet olvas a maga módján, uram! – volt a felelet. Így menekült meg a bűnös a fővesztéstől.
(Bartha Júlia fordításai)