Izmail bég egyszer levelet küldött Debrecenbe, hogy a város készítse el a befizetendő adót, mert egy hét múlva maga megy érte. A bég egy embere lóháton vitte a levelet. Vesztére jó arab lova volt, amit két karcagi gulyásbojtár a nádudvari úton észre is vett. Lőzér halmánál elcsípték és agyon is ütötték a törököt. Egy hét elteltével a bég elindult az adóért, Karcagon is megállt, hogy előkészíttesse, mire Debrecenből visszafelé jön, együtt legyen a karcagi pénz. A nemes város akkor sem állott valami serény adózó hírében. A kun ember akkor is csak olyan volt, mint most. Nem hitte, hogy személyesen eljönne Izmail. Pedig hát így történt. Ám útközben megtalálták meggyilkolt emberének hulláját. A bég nem folytatta útját, sátrat vert a Lőzér halmánál, és hívatta karcagi tanácsot, hogy vasra veresse. Keservesen haladtak a szekéren, de végül odaértek.
– Karón száradjatok meg, itt vagytok valahára! Gyere, bíró, gyere! Hazugságnak nagy mesterei, most bújjatok ki a vád alól! Ki ölte meg ezt az embert?
A karcagi tanács nem is tudta, nem is mondta, ezért Izmail adott nekik egy hetet, hogy mire visszafelé jön, kerítsék kézre a gyilkost, különben az egész tanácsot Szolnokra viszi, ráadásul nyolcvan aranyra bünteti őket. Ám a karcagi Karacs Péter így szólt:
– Vitéz pasa, bölcs törvényeiteknél fogva ezt nem mi fizetjük, mert követedet nem a karcagi a határon ölték meg, hanem a ladányin. A határ épp a Lőzér halom teteje, attól nyugatra kezdődik a karcagi, keletre a ladányi. Izmail levelet küldetett Ladányba, amelyben megkérdezte, igazat állítanak-e a karcagiak. Ladányban le is pecsételték a választ, örülvén, hogy gyarapodhat a határuk, miszerint a halom teteje a ladányi határ része. Miután Izmail megkapta a választ, vették észre, hogy beugratták őket a karcagiak, de már nem volt mit tenni, ki kellett fizetniük a nyolcvan aranyat.
Györffy István
2012-02-24