„A kisvárosi lány, a házi tej és a joghurt esete” – hat év távlatából

Törökországi éveim hajnalán nagy lelkesedéssel kísérleteztem a joghurt otthoni elkészítésével, akkor ezzel a címmel osztottam meg veletek a tapasztalataimat. Egyrészt az motivált, hogy Törökország a joghurt fellegvára, ahol joghurtból és ayranból van a kerítés, ráadásul nagyon sokan házilag készítik a joghurtot. Én magam is sokszor láttam, ki milyen módszerrel dolgozik. Másrészt mi is nagyon szeretjük, miért ne élnék hát a lehetőséggel – gondoltam –, és tanulnám meg első kézből? 

Nos, néhányszor kotyvasztottam: forraltam, hűtöttem, túlhűtöttem, újramelegítettem, száraz dunsztba csaptam, ágynemű közé rejtettem, ott felejtettem – de egyik sem lett az igazi, a joghurtprojektet végül ideiglenesen felfüggesztettem.

A kísérlet óta eltelt 6 év, törökös túlzással élve lassan őslakosnak számítok itt. Az őslakosoknak pedig – különösképpen a gyakorló háziasszonyoknak és anyukáknak – ez az alapműveltség elengedhetetlen része. Ettől azért sokkal fontosabb az a tény, hogy meg akartam szabadulni a sok-sok joghurtos műanyag doboztól, amely minden alkalommal a hulladékgyűjtőben landolt, és azt sem rossz tudni, hogy miből és hogyan készül a mindennap fogyasztott, kedvelt étel.

Az újabb kísérlet azonnal sikert hozott, talán csak el kellett telnie ennyi évnek, hogy az ősi tudás beszivárogjon a zsigereimbe. Íme a bevált recept, amely – főleg a nyári melegben – mindössze pár napig tart ki nálunk:

Én kezeletlen házi tejet szoktam beszerezni, de a lényeg az, hogy minél magasabb zsírtartalmú (minimum 3,5 százalékos), és ne magasan hőkezelt tejet vegyünk a joghurthoz. A boltban vásároltak közül a pár napig eltartható, zacskós tejek a legalkalmasabbak erre.

A cikk folytatása >>>

Tedeinturkey – Egy másik világ magyar szemmel