A Boszporusz partjain

Az Utazások Könyvtára sorozat, melyet Halász Gyula szerkesztett, egy reményteljes vállalkozás volt az 1910-es évek elején, aztán mégsem jártak sikerrel. Az ELBIDA projektben a mindösszesen négy részt megért sorozatból már hármat (1.,2.,3.) bemutattam, így most a sorozatból utolsóként, következik az amúgy időrendben elsőként megjelenő mű. dr. Mészáros Gyula a kor ismert turkológusának könyve, „A Boszporusz partjain” című volt a sorozat szerkesztőjének az első választása. A műben gyakorlatilag a szerző egy törökországi utazásának emlékeit és élményeit meséli el, meglehetősen kellemes stílusban. A kötet Budapesten, 1911-ben jelent meg az Utazások Könyvtára Kiadóhivatal gondozásában, összesen 82 oldal terjedelemben. A könyvben egyetlen kép sincs. Az 1911-ben induló sorozat első kötetének előszavát Vámbéry Ármin írta.

Dr. Mészáros Gyula turkológus, etnográfus és egyetemi tanár, 1883. március 28-án született Szakcson. Gyermekkoráról sok információval nem rendelkezünk, viszont azt biztosan tudni, hogy 1904-1906 között Konstantinápolyban török nyelvi tanulmányokat folytatott. Tanulmánya befejezését követően másfél évet töltött a Volga vidéki csuvasok és tatárok között, ahol tanulmányozta életüket és íratlan emlékeiket gyűjtötte. 1909-ben Budapesten doktorált török-tatár nyelvből, majd egészen 1915-ig a Magyar Néprajzi Múzeum néprajzi osztályán dolgozott. Saját baskír és törökországi gyűjtőútjának tárgyi anyaga is a múzeumba került. 1920-1921-ben részt vett a szokolhamisításban, majd Bécsben letartóztatták, de végül kaució ellenében szabadon bocsátották. Az 1920-as évek közepén visszautazik Törökországba, ahol az ankarai néprajzi múzeum tudományos vezetője lett. Az 1930-as évek elején Atatürk meghívására az Ankarai Egyetemen volt professzor. Ebben az időben tanulmányozta a pakhy népcsoport nyelvét. 1932-ben hazatért és a Műemlékek Országos Bizottságának munkatársa lett. 1934-ben jelenteti meg a pakhy népcsoport ubih nyelvéről készített művét, melynek köszönhetően világviszonylatban is megismerték a nevét. 1943-1944-ben az újvidéki Keleti Kereskedelmi Főiskola tanára, majd ezt követően Törökországba költözik. 1951-ben végül az Amerikai Egyesült Államokba utazik, New Yorkba. 1957. január elején halt meg, 74 éves korában, New Yorkban. Tudományos munkásságának elméleti eredményeinek elfogadása a mai napig kétséges, de népköltési és egyéb néprajzi gyűjteménye komoly tudományos értéket képvisel.

Részlet a könyvből:

„De nézzünk szét egy kicsit ebben a városrészben, járjuk föl az uccákat, és keveredjünk az et-mejdán (Húspiac) zsibongó, vásári zűrzavarába.

Folytatás

Forrás: elbidaproject.hu