A békés Keleten (Irak, Törökország 2019)

2014-ben első magyarként hazajöttem a selyemúton. A több mint 10.000 lépést két és fél hónap alatt tettem meg Pekingtől Isztambulig. A selyemút misztikája azóta is orientál, az idén Isztambulból indultam, és az utam legvégső, legdélebbi állomása Babilon volt Irakban. Irakból visszatértem Dél-Törökországba, majd Isztambulból hazarepültem.

Az ankarai egy nap után kilenc órát buszoztam a dél-törökországi Gaziantep városába Anatólián, majd a Torosz-hegységen és alagútjain át. A Torosz (Taurusz) a török és a kurd világot választja el egymástól, az iraki Szindzsár-hegység a kurd-arab határ, míg a Zagrosz vonulatai mellett Iránban a perzsák, Irakban pedig az arabok és a kurdok élnek. Gaziantep a törökországi selyemút déli vonalán fekszik. A karavánok innen vagy tovább mentek Antiokheiába vagy a Földközi-tenger valamely kikötőjébe, vagy délre fordultak. Miután a muszlimok az utolsó keresztesek kezén lévő várost, Acrét, vagy Akkót (Izrael) is visszafoglalták 1291-ben, az európai kereskedők előtt felértékelődött a szomszédos Kilikiai Örmény Királyság, amelynek kikötőiben eladták áruikat, illetve az európai árukkal elindultak Keletre. A délre forduló út Szíria nagyobb városaiba – Aleppó, Hamá, Damaszkusz – vezet. Gaziantep, ahol arabok és kurdok is élnek, évszázadokon át ezen városok vallási, és kulturális vonzáskörébe tartozott, az oszmánok csak 1516-ban foglalták el. A bazár utcáin sétálva arab városban éreztem magam. Kairó, Damaszkusz, és Aleppó jutott az eszembe. Több üzletnél láttam arab feliratot, mint Isztambulban és itt a helyesírással sem volt gond. Isztambulban az egyik aranyárus pénzt kért, mert lefényképeztem az üzletét. Én természetesen nem adtam, elégedjen meg azzal a félkrajcárral, amit anno a szultánja elvett a mi kiskakasunktól – gondoltam magamban – és hogy még jobban kihozzam a keleti türelméből, közöltem vele, az üzletén lévő az arab nyelvű felirat hibás, mert az arany arabul dzahab, itt viszont dahab szerepel, tehát a d betűre kell egy pont, hogy dz legyen.