Bene Zoltán: A merénylő

A disznó nagy lendülettel vette be a kanyart, ám lendületét szinte azonnal megtörte egy jól irányzott nyílvessző. Az állat fölbukott, egyre lassulva csúszott pár lépést a porban, míg az utca kellős közepén megállt. Az oldalából meredező tollas vessző rezgett, akár az oud húrja. Nyilván csontot ért, jegyezte meg valaki. Talán mást mondott, nem tudom, fél füllel hallottam csupán, annyira lekötötte figyelmemet a porban heverő rút sertés. Sosem láttam korábban tiltott állatot, noha a külső negyedekben, a hitetlenek házaihoz tartozó udvarokban van belőlük éppen elég. Ahmed molla a szakállát simogatva megjegyezte, bizonnyal a ráják csempészték be a Palánkba ezt a dzsinnek kedvencét, ezt a förtelmet. Erősen elorcátlanodtak, tette hozzá, amikor Ahmed szerdár serege belefutott a Tisza mocsaraiba, s különösen ma meg tegnap pofátlanodtak el, mióta gyűlik a pogány had a város körül. Hallottam, amit beszél, tekintetemet mégsem tudtam rá emelni.

(Nyomtatásban megjelent a Hitel 2010. júniusi számában)

Letöltés