Félszázadnál több idő múlt el azóta, hogy a rendszeres régiségtani és művészettörténeti kutatás Magyarországon megindult. Miként a külföldön, úgy nálunk is szép számmal termettek lelkes férfiak, akik a ránk maradt művészeti emlékeket számbavéve, hazánk helyét és jelentőségét a művészettörténelemben megállapítani törekedtek. Bármily nagy buzgalmat tanúsítottak azonban e téren, összefüggő képünk a képzőművészet egyes korszakainak magyarországi fejlődéséről ma sincsen még. Ennek oka abban a nagy pusztulásban rejlik, amely századok viszontagságai folyamán Magyarország túlnyomó s hajdan legvirágzóbb részének a műemlékeiből követ sem hagyott kövön. Jelen munkámban mai székvárosunk, a régi Buda és Pest szinte nyom nélkül elenyészett középkori művészetét igyekszem megvilágítani, amennyiben ez a ránk
maradt közvetett adatok segítségével lehetséges.