Szemere Bertalan: Utazás keleten

Szemere Bertalan az első felelős magyar kormány belügyminisztereként, majd 1849-ben Kossuth kormányzósága idején miniszterelnökként vált a magyar történelem egyik meghatározóan fontos alakjává. A szabadságharc bukása után természetesen emigrálnia kellett. Világos után Orsovánál hagyta el hazáját, hogy csak 1865-ben térhessen vissza. Utazás Keleten című műve a „Világosi napok után”-i utazásáról számol be, ám korántsem a szabályszerű útleírások, kivált nem az útikalauzok módján. Tulajdonképpen naplóról, persze utólag megszerkesztett naplóról van szó, amely a Törökországban töltött időszakról ad számot, természetesen sok földrajzi, „igazi” útikönyvbe illő részlettel, meglátással is szolgálva, ám korántsem csak ezekre koncentrálva. Az író tulajdonképpen a számára addig ismeretlen „keleti világ” láttán gondolatait rendezi, akár oly módon, hogy egy-egy látvány, esemény, figura, berendezkedés kapcsán összegzi saját eszméit, állásfoglalásait, világnézeti, világszemléleti, politikai, történeti elképzeléseit, koncepcióit, akár úgy, hogy az idegen világgal szembesülve, attól „provokálva” hívja elő magából emlékeit is, elgondolásait is. Nemcsak arról van tehát szó e könyvben, hogy milyen is a keleti világ, miben és mennyiben hasonlít az európaihoz, a hazaihoz, hanem olyasmikről is, hogy mik az előnyei és hátrányai a többnejűségnek, hogy vajon mi az igazi élvezet, a testi-e vagy a szellemi (természetesen az utóbbi – Szemere szerint), hogy milyen az optimális politikai berendezkedés stb. Az olvasó legfőbb élménye azonban e mű kapcsán feltétlenül egy igazán nagy formátumú, művelt és nyitott, az elmélyült gondolkodásban és reflexióban otthonos emberrel való találkozás lesz. Egy nagy egyéniség önvallomása ez a mű, pszichológiai regény, sokkal inkább, mint útleírás, útibeszámoló.

Online olvasás

bookline.hu