Hıdrellez napja, amikor a kívánságok meghallgatásra találnak

A mai napon számba vesszük a kívánságainkat, felírjuk őket egy papírlapra, majd elássuk egy rózsabokor alá, elrejtjük egy agyagkorsóba, esteleg a tengerbe dobjuk.

Vajon meghallgatásra találnak?

A Hıdrellez, vagy másképpen Hızır napja május 5-én éjjel kezdődik és másnapig tart. Azt tartják, hogy Éliás próféta és Hızır próféta ezen a napon találkozott először. Vallási jelentőségén túl egy igazi tavaszköszöntő ünnepről van szó, amit Törökországon kívül más türk népek is megtartanak. Az ortodox keresztény változata Đurđevdan, azaz Szent György ünnepe néven ismert, a katolikus Horvátország északi részén Jurjevo ünnepeként tartják számon.

Hıdrellez eredete nem tisztázott. Egyesek szerint a mezopotámiai és anatóliai kultúrkörből származik, mások azt állítják, hogy az iszlám előtti közép-ázsiai türk kultúra hagyományaiban gyökerezik. Képtelenség lenne egyetlen néphez kapcsolni, hiszen a különböző kultúrák ősidők óta ceremóniákkal köszöntik saját isteneiket, amelyet mindig a tavasz beköszöntével tartanak.

Korábban egész Törökország területén ünnepeltek, aztán a népszokás megfakult és kiment a divatból. Ma újra felkapottnak tűnik, a nagyobb városokban rendszeresen szerveznek fesztiválokat erre az időpontra. Apósom és egy másik kedves barátom is említette, hogy gyerekkorukban ők még ünnepeltek ezen a napon, nekik, gyerekeknek, akkoriban mindez nagy izgalmat jelentett. Az asszonyok az ünnepre való felkészülés részeként nagytakarítottak, mert úgy hitték, hogy piszkos, elhanyagolt otthonhoz Hızır nem látogat el. Nem csak a környezetüket tették rendbe, de tiszta, új ruhát öltöttek az ünnepnapon.

Az ünneplés mindig a szabadban történt, mint egy nagy, közösségi piknik étellel, itallal és zenével. A piknikre pedig piros tojást vittek magukkal! Anyósom nagyon emlékszik rá, hogy az általunk is ismert módszerrel, hagymahéjjal elszínezett vízben főzték meg a tojásokat. Tőlünk eltérően ők nem alkalmaztak semmilyen díszítő technikát, hanem egyszerűen megették az ünneplés során. A friss tavaszi növények elfogyasztása és a tavaszi bárány húsának, illetve májának az elkészítése szintén az ünnep részét képezte. Úgy hitték, hogy a tavaszi bárány húsa gyógyulást hoz a betegségekre és egészséget ad. A mezőn tavaszi virágokat szedtek és megfőzték, szerintük az abból készül főzet minden betegséget meggyógyított, és ha valaki 40 napig azzal mosakodott, akkor megfiatalodott.

A régiek különböző trükkökkel próbálták elérni, hogy Hızır őket is meglátogassa Hıdrellez éjszakáján és áldást hozzon a házra. Az ételt tartalmazó edényt fedetlenül hagyták az asztalon, az éléskamra ajtaját nem csukták be és a pénztárcát is nyitva hagyták, hogy ha Hızır megérkezik és megérinti ezeket a tárgyakat, akkor bőséget hozzon a családnak. Azok, akik nagyobb terveket dédelgettek, gyermekáldásra vártak vagy éppen házat szerettek volna venni, lemodellezték az óhajtott kívánságot és az asztalra helyezték. Hitték azt, hogy Hıdrellez érintésével sikerül majd megvalósítaniuk ámaikat. Ezen az éjszakán nagyon sokan felírják kívánságaikat egy kis papírlapra, és egy rózsa tövébe rejtik vagy agyagkorsóba rejtik azt. Minden régiónak megvan a maga tradíciója, itt, Fethiyében, a cetlire felírt kívánságot egy kőhöz rögzítik és bedobják a tengerbe.

Tegnap este családilag megindultunk mi is, hogy az idei kívánságainkat eljuttassuk Hızırnek. Készültem a papírfecnivel, amit a parti sétányon a tengerbe dobtam. Anyósom elmondása szerint erre a legalkalmasabb hely ott van, ahol a vízelvezető csatorna a tengerbe érkezik, hogy a vízáramlat minél messzebb elsodorja a kívánságokat. Ezt követően a sétány egy kevésbé forgalmas részéhez mentünk. A part mentén található kövekből kiraktuk a kívánságunkat – elmondani nem szabad, hogy mit, mert akkor nem válik valóra – és a sötétség leple alatt ki imádsággal, ki egyéb módon arra kérte Hızırt, hogy teljesítse őket. Felemelő pillanatok voltak, állni a telihold sugarai alatt, előttünk a békésen fodrozódó sötét tenger, a távolban a város fényei és más nyelven, másképp, de ugyanazt kérjük valakitől, valakiktől, valamitől.

A sétányon több családot is láttunk, egyesek éppen a cetlivel ellátott köveket dobták a vízbe, míg mások elmerengve a tenger felé néztek. Pezsgett a város, a sétány, nagyon sokan emlékeztek meg Hıdrellez éjszakájáról…

K. Tengeri Dalma – Türkinfo