Elif Shafak: Törökország kultúrháborúi

Isztambul – Az itt lakók a konzervatív Fatih negyedben járva megszokták, hogy egy óriásplakáton Adriana Lima, a brazil színésznő és modell szőrtelenítő terméket reklámoz – mígnem egy nap burkába burkoltan jelent meg. Valaki fekete spray-vel fedte be Limát tetőtől talpig. A kép mellé egy titokzatos kéz ezt írta: Ne illetlenkedj!

A nőket ábrázoló óriásplakátokat hasonlóképpen megrongálták Isztambulszerte, ami élénk vitát váltott ki a női testről a közéletben. Amikor a Twitterfeed-en elítéltem a vandalizmust, amelyet a cenzúra egy formájának tartok, a női követők túlfűtötten reagáltak.

„Ennek semmi köze a cenzúrához” – posztolta egy fiatal nő, aki fejkendőt visel. „Meg kell próbálni megóvni a férfiakat a szemmel elkövetett házasságtöréstől.” Nem sokra rá egy másik nő válaszolt: „Nos, én nem fogom eltakarni magam, hogy a férfiak jámbor hívőnek érezhessék magukat.”

Nem ez az első alkalom, hogy óriásplakátokon feltűnő modellek vitát váltottak ki Törökországban. 2007-ben vezető fürdőruha gyártók arról panaszkodtak, hogy nem engedték őket óriásplakátot kitenni az Igazság és Fejlődés Pártja, az AKP által kormányzott területeken. A török média „fürdőruha tilalomnak” nevezte. Zeki Başeskioğlu., a Zeki Triko cég vezetője még egy fürdőruhás Mustafa Kemal Atatürk fotót is közzétett, hogy tiltakozzon a korlátozás ellen. A fotó alatt a következő felirat szerepelt:„Hiányoljuk a napot!”

Ma olyan hírek kaptak szárnyra, hogy akárcsak 2007-ben, a vezető világmárkák hirdetéseit cenzúrázzák. A Hürriyet című napilap közölt egy interjút egy nevét nem vállaló hivatalnokkal, aki elismerte, hogy a modellek lábát levágták a képről, hogy megfeleljenek a hatósági normáknak. A Sözcü napilap felhívta a figyelmet, hogy Isztambulban nincs egyetlen óriásplakát sem, amelyen egész alakos fürdőruhás modell lenne látható.

Törökország tele van politikai csatározásokkal és kultúrvitákkal, és sajnos túl gyakran a női test a csatatér. Politikai meggyőződéstől függetlenül a férfiak úgy vélik, kioktathatják a nőket arról, hogyan éljenek és mit viseljenek.

A miniszterelnök, Recep Tayyip Erdoğan beszédeiben arra szólította fel a török nőket, hogy legalább három gyermeket szüljenek és a kormány kamatmentes kölcsönöket nyújt a fiatal pároknak, hogy ösztönözze a korai házasságkötést. De azok az egyetemista lányok, akik megházasodnak és gyermeket vállalnak, kevésbé valószínű, hogy belépnek a munkaerő-piacra a diploma után.

Eközben csak egy kis – vagy inkább semmilyen – előrelépés sem történt a gyermek menyasszonyok számának csökkentésében vagy a nők elleni erőszak visszaszorításában, mindkét jelenség riasztóan magas méreteket öltött. A török nőknek szisztematikusan azt mondják Törökországban, hogy értékük az anya és feleség szerepben rejlik.

A fejkendős nők évtizedeken keresztül nem dolgozhattak a hivatalokban – ezt a népszerűtlen korlátozást az Atatürk éra alatt vezette be az elit és a közelmúltban törölte el Erdoğan pártja, az AKP. A fejkendő viselésének tilalma az egyetemeken már korábban megszűnt. Míg a fejkendő tilalom indokolatlan volt és nem volt demokratikus, ma inkább az a helyzet, hogy a kendő nélküli nők új társadalmi nyomást éreznek.

Nemrég egy tikkasztó napon bementem egy ruhaüzletbe és az egyik eladó, egy negyvenes éveiben járó szőke nő, szakadt farmerben, divatos pólóban volt és mindenhol tetoválások borították. A bal kezén lévő tetoválás megragadta a figyelmemet, Atatürk aláírása volt. Az elmúlt években ez az aláírás fontos politikai szimbólummá vált, lökhárító matricákon, zászlókon, kendőkön, pulóvereken, és egyre gyakrabban tetoválásokon is. Az AKP kormány bírálói széles körben használják és azok is, akik a régi kemalista rendszert sírják vissza.

Az ujján gyűrű volt, rajta egy Korán vers. Észrevette, hogy azt nézem és erre azt mondta: „Együtt viselem őket: Atatürköt és a Koránt. Ezzel mondom el a fejkendős nőknek, hogy én nem olyan vagyok, mint ők. Én modern muszlim vagyok.”

Aztán elmesélt egy történetet: „A minap egyikük lehordott a gyűrű miatt. „Ki vagy te, hogy egy Korán verset viselsz?” – mondta. Erre én: „És te ki vagy?” Azt mondta, „remélem, van annyi eszed, hogy levedd, mikor a fürdőszobába mégy”, mire én „hogy hagyhatnám Istent a fürdőszobán kívül? Nincs-e ott mindenütt? Így vitáztunk.”

Így vitáznak. A török nők összevesznek gyűrűk, kitűzők és tetoválások miatt, a fejkendőről és a szoknyahosszról nem is beszélve. Amint az ország egyre polarizáltabbá válik, egyre nő a kulturális szakadék a kormányt támogatók és az ellenzők között. Sokan a hasonló gondolkodásúak gettójába vonulnak vissza. Vannak magas fallal körülkerített helyek az új konzervatív városi elit számára és ugyanúgy a régi szekuláris városi elit számára is. Vannak hosztelek és fürdők a vallásosaknak és külön a modernistáknak.

Az együttélés kultúrája gyorsan korhad. Azok, akik valaha a társadalom szélére szorultak ki, most létrehoztak egy olyan közeget, amelyben a modern nők, mint a bolti eladó és sokan mások egyre inkább szorongatva érzik magukat. A társadalmi egyenlőtlenség atmoszférája és az intolerancia töretlen. A kulturális csatározásokban a nők többet szenvednek, mint a férfiak.

Csakúgy mint sok évvel ezelőtt társaik, akiket kényszerítettek a kendő elhagyására, a török nők kényelmetlenül érzik magukat fedetlen fővel, nem kívánatosnak saját országukban.

Elif Shafak, New York Times, 2014. július 22.

2014-08-09
Ford. Kertész Erika