A 18. században az iszlám országok Európa számára még az egzotikus különlegességet jelentették.
A huszadik-huszonegyedik század nagy bevándorlási hulláma előtt az iszlám kelet egyfajta különlegességet, egzotikumot jelentett, hasonlóan Japánhoz, vagy Kínához – noha a 17. század végéig az iszlám közvetlenül Közép-Európát fenyegette. De az emberek gyorsan felejtenek, a törökverő, sőt a harcokban hősi halált halt magyar főurak unokái már török szultánnak öltöztek a jelmezbálokon, kertjeikben „mecseteket” építettek.
A török divat nem csak a felfedezések miatt lett népszerű, mint a Távol-Kelet, hanem a közvetlen érintkezés során: a törökellenes háborúkban jelentős szerepet játszó Badeni Lajos épp Buda 1686-os visszafoglalása idején ejtett jelentős hadizsákmányt, sátrakat, turbánokat, fegyvereket.
Ezeket fővárosába, Rastattba szállította, és ott előszeretettel viselte ezeket a feltűnő ruhákat – népe el is nevezte „Török Lajosnak”. A szomszédos Pfalz fejedelmeinek schwetzingeni kastélyparkjában 1776-ban külön török kert épült, központjában egy mecsettel. Ezeknek az épületeknek semmilyen ideológiai, vallási jelentése nem volt, a török mecset sokszor egy kínai pagoda, egy görög templom, vagy épp egy gótikus csarnok mellett áll. Ezeket a funkció nélküli építményeket az angol nyelv folly-nak, vagyis bolondságnak, bolondozásnak nevezi.
*****
Az orientalista divat folytatódott a következő évszázadban is. Róheim Sámuel fakereskedő 1890-ben építtette fel villáját a Városliget közelében. Az épületben külön mór szoba is helyet kapott. A villát később Tisza István bérelte, ez a helyiség volt a dolgozószobája. A miniszterelnököt ennek közelében, az előcsarnokban ölték meg 1918 novemberében.
Folytatás és részletek az https://architextura.hu/ blogon

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:R%C3%B3heim_villa_M%C3%B3r_terem.jpg


























