1586. december 12-én halt meg az erdélyi fejedelem

„Vagy ne született volna, vagy ha született, örökké élne” – tartja egy lengyel mondás Báthori (Báthory) István erdélyi fejedelemről és lengyel királyról, a XVI. század egyik legnagyobb magyar államférfijáról.

Az MTVA-Sajtóadatbank portréja:

Báthori István erdélyi vajda és Telegdi Katalin fia 1533. szeptember 27-én született. Apródéveit az esztergomi érsek, majd a bécsi császár udvarában töltötte, az egyetemet Padovában végezte. 23 éves korában a humanista műveltségű, jó politikai érzékkel és hatalmas vagyonnal megáldott Báthori fogadta az Erdélybe hazatérő Izabella királynét és annak fiát, János Zsigmondot. Erdélyi főkapitányként két ízben járt követként a császárnál, aki a második alkalommal két évre börtönbe vettette. János Zsigmond 1571-ben utód nélkül halt meg, de még halála előtt sikerült a Habsburgokkal és a törökökkel is elismertetnie az erdélyi fejedelemség önállóságát. A fejedelmi trónért a Habsburgok által támogatott Bekes Gáspár és a Portához fűződő viszony fenntartásáért síkra szálló Báthori vetekedett.

A rendek Báthorit választották fejedelemmé, aki nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, de Miksát is hűségéről biztosította. A Habsburg uralkodó mégis Bekest nevezte ki erdélyi vajdának, őt Báthori az 1575. július 8-i kerelőszentpáli csatában leverte, híveit pedig kivégeztette. A következő évben a lengyel rendek a tehetséges és energikus erdélyi fejedelmet hívták meg a lengyel trónra Miksával szemben. Báthori azonnal Krakkóba ment és a koronázás érdekében még attól sem riadt vissza, hogy elvegye a csúnyácska, nála idősebb Annát, az utolsó Jagelló-házi lengyel király nővérét. (A legenda szerint a házasságot még vállalta, ám az már a harcedzett férfinak is sok volt, amikor a nászéjszaka előtt hálóingben is meglátta feleségét. Báthori sarkon fordult, s csak hosszas rábeszélésre tett eleget házastársi kötelességének.)

Részletek

2011-12-12