Vasárnapi utazások: Keresztény hit és templomok Izmirben – 3

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Igazán különleges vasárnapi utazásra hívom az olvasókat. Nekem is különleges volt, mert most először utaztam Izmirben idegenvezetővel kísért túrán. Kérdezhetik: ki utazgat a saját lakhelyén idegenvezetővel? Ennek az a magyarázata, hogy szerettem volna Izmir – legkülönbözőbb felekezeteit szolgáló – templomait belülről is meglátogatni.

Mivel a túra során nyolc templomot is bejártunk, és idegenvezetőnktől rengeteg háttérinformációt is kaptunk, ráadásul én is utánajártam még egyéb dolgoknak, így a leírás viszonylag terjedelmes lett. Emiatt a látottakat három vasárnapon át, három cikkben mutatjuk be Önöknek.

Az elsőben leírtam Izmir (Szmirna) történelmét a kereszténység hajnalától napjainkig. Megismerhették a lakosság vallási összetételét régen és ma. Igyekeztem lefesteni a város kerületeit is, kiemelve hol és miért találhatók keresztény emlékek. Két templomot – Sent Helen Katolik Kilisesi és Saint Antoine Katolik Kilisesi  –  is bejárhattak az első cikkben.

A második részben az Alsancak vasútállomás mellett található St. Jean Evangelist anglikán templomban jártunk, illetve két görög ortodox templomba – Aziz Vukolos Kilisesi és Aya Fotini – látogattunk el.

Most a harmadik – utolsó – részben a város katolikus közösségének életében jelentős szerepet betöltő két belvárosi templomba látogatunk el, majd megnézzük a kissé távolabbi kerületben, Bucában található protestáns templomot és kertjét.

Santa Maria Katolik Kilisesi – Alsancak

Úgy is hívják: a tengerészek temploma, mert valaha a tengerparton állt, de ma már – a feltöltések és sugárutak kialakítását követően – távolabb van a víztől. Millió alkalommal haladunk el mellette, hiszen a városközpontban helyezkedik el. Külső homlokzata nem árulja el milyen óriási, és mennyire szép belül.

Olasz ferences rendiek 1341–1400 között építettek itt már egy templomot, mely 1688-ban egy nagy földrengés során elpusztult. A jelenlegi épületet egy kolostorral együtt 1692-ben kezdték építeni, melynek megnyitóünnepségét 1698. december 25-én, karácsonykor tartották. Maltezikának hívták, mert máltai tengerészek használták és bazilika minősítést is kapott.

1889. augusztus 16-án tűz pusztított benne, azonban Ferenc József osztrák császár támogatásával 1891-re felújították. Ekkor már olasz fennhatóság alá tartozott, azóta is, és ma is az olasz keresztény közösség használja. Az 1922-es tűzvész nem érintette, sőt rengeteg menekültet fogadott be, akik elveszítették otthonaikat.

A templom belső terében sétálva nagyon feltűnő az oltáron elhelyezkedő két angyal: az egyik élénk kékre, a másik rózsaszínre van festve. Én ilyet máshol még nem láttam. Monumentális épület, talán itt éreztem magam leginkább úgy, mintha egy otthoni templomban sétálnék. Gyönyörű orgonája is van, időnként koncerteket szerveznek.

San Rosario İtalyan Katolik Domeniken – Alsancak

Ebben a kerületben él a legtöbb olasz levante bevándorló. A város központjában található katolikus templomban legtöbbször olaszul tartják a miséket, időnként törökül. Izmir leglátogatottabb temploma, rendszeresen tartanak esküvőket, keresztelőket is.

A templomot 1216-ban alapította San Domenico di Guzman spanyol dominikánus szerzetes. 1755-ben egy kis kolostort építettek, ami sajnos leégett. 1857-ben vásárolták meg a magánkézben lévő területet, és megépült a St. Pietro e Paolo nevű templom, mely hamarosan túl kicsinek mutatkozott. 1903. október 4-én készült el – a mai formájában álló – neoklasszikus épület, a Madonna del SS. Rosario templom. Megnyitásakor 1000 körüli tagot számlált a gyülekezet, mely 1922-re – a tűzvész évére – már 3000 főre nőtt. Ma a 4 milliós İzmirben 1500 ember vallja magát katolikusnak, melyből 600-an ebben a kerületben élnek.

A templom különlegesen szép, értékes szobra a Madonna del Rosario (Szűzanya rózsafüzérrel), amely a Szűzanyát, ölében a kisded Jézussal ábrázolja, kezében egy gyönyörű rózsafüzérrel. Feltűnően szép a kórus emelvénye és az orgona is, mely 1931-ben került a templomba.

A legfontosabb ereklye a templomban – és ez igazán meglepő információ – egy lándzsahegy, mely nem más, mint maga a Szent lándzsa, vagy annak másolata. Longinusnak hívták azt a római katonát, aki a golgotai kereszten lándzsájával keresztülszúrta Jézus testét, majd bűnbánatát követően csatlakozott az apostolokhoz. A legenda szerint később Szent Péternek ajándékozta lándzsáját, aki magával vitte Rómába, később Heléna császárnő találta meg, akitől fiához, Nagy Konstantinhoz került. A történelem során a lándzsát számos vezető szerette volna birtokolni, mert csodás, háborúban győzelmet hozó erőt tulajdonítottak neki. Állítólag Hitler is – aki tudta, hogy a lándzsa Bécsben van – azonnal érte ment bevonulásának éjszakáján, hogy megkaparintsa. Később a háborús bombázások miatt egy ház pincéjében rejtették el a Longinus-lándzsát, melyet 1945. április 30-án délután 14 óra 10 perckor az amerikai kormány lefoglalt. Különös egybeesés, hogy nyolcvan perccel később, 15 óra 30 perckor Adolf Hitler Berlinben öngyilkos lett.

Nos, ebből a lándzsából van egy eredeti, de van két másolat is, annak érdekében, hogy ne kaparinthassa meg senki. Állítólag senki nem tudja melyik az eredeti. A háromból az egyik ebben a templomban található meg.

Ismét szeretném javasolni, hogy sétálják körbe a templomot a 360 fokos oldalon.

Protestan Baptist Kilisesi – Buca

Buca olyan kerület számomra, mintha egy idegen város lenne: teljesen elveszítem tájékozódó képességemet. Az egyik legsűrűbben lakott kerület. Éppen ezért éreztem úgy – mikor beléptünk a baptista templom kertjébe –, mintha a béke szigetére kerültünk volna. Egy hosszú, egyenes, cédrusokkal övezett úton sétálunk a templom épülete felé, miközben jobbra is, balra is sírboltok sorakoznak, felettünk pedig papagájok repkednek és hangoskodnak.

Az 1800-as évek második felében készült épület is lenyűgöző: formája keresztet formál, de egyáltalán nem szokványos: fala sötét kövekből épült, ablakai – a gótikus stílust megidézve – hosszúak és színesek. A temetőben az 1700-as évekből származó sírkövek is találhatóak. Idegenvezetőnk – egy iráni, törököt törve beszélő protestáns fiú – elmondta, hogy az egyik részen csak férfiakat, a másikon csak nőket temettek.

Belül természetesen protestáns egyszerűség jellemzi, néhány kép Jézusról és több helyen Luther Márton 95 tétele került kifüggesztésre. Van azonban egy lenyűgöző orgonájuk az 1920-as évekből.

A templom aktívan működik, minden nap nyitva van. Rendszeresen miséznek, papjuk azonban több templomban teljesít szolgálatot, nem minden nap van itt. A gyülekezet több, mint száz fős, sokan közülük irániak. Látogatásunk során két lány énekelt, és három fős zenekar kísérte – így nekünk is adtak egy kis koncertet.

Remélem a kedves olvasók érdekesnek találták a templomok leírását és bízom benne, ha egyszer Izmriben járnak, felkeresnek majd egy-egy templomot is sétájuk során. Az Égei-tenger gyöngyszeme ezekkel együtt mutatja meg sokszínű arcát.

Erdem Éva – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here