Durva kampány Törökországban

A magyar miniszterelnök által követendő mintaként emlegetett Törökország lázasan készül a júniusi parlamenti választásra. Recep Tayyip Erdogan egyre szorosabban fogja a gyeplőt, mindent elkövet azért, hogy pártja, az AKP kétharmados többségre tegyen szert a következő törvényhozásban, s módosíthassa az alkotmányt. Jelek szerint Erdogantól a személyi kultusz kiépítése sem áll távol, a parlamentáris demokrácia helyett elnöki köztársaságot akar.

Törökország különös események színhelye volt mostanság. Egy ellenőrizhetetlen bejelentés nyomán megrekedt a török-kurd békefolyamat, furcsa letartóztatások történtek, néhány órára betiltották a közösségi médiát, s ez csak néhány példa. Az országban minden korábbinál nagyobb a feszültség talán amiatt is, mert nem lehet kiszámítani a hatalom újabb húzásait. S ahogy közeledik a június 7-én esedékes parlamenti választás időpontja, úgy lesz egyre vészesebb a helyzet.

Nem kérdés, hogy a Recep Tayyip Erdogan államfő fémjelezte kormánypárt, az AKP sorban negyedszerre is győz, s Ahmet Davutoglu maradhat a kormányfői székben. Az a politikus, aki 2014 augusztusa óta áll a kabinet élén, miután Erdogan átült az elnöki székbe.

Ha ennyire biztos a kormánypárt diadala, miért ekkora a harci idegesség? Nem mindegy ugyanis, mekkora lesz az AKP fölénye. A párt célja az, hogy – akár koalíciós partnerekkel – 363-nál több mandátumra tegyen szert, ez ugyanis kétharmados, alkotmányozó többséget biztosítana a törvényhozásban. Az új alaptörvényben rögzítenék: Törökország parlamentáris demokráciából elnöki köztársasággá alakul át. Így ugyanis Erdogan államfőként is teljhatalmat gyakorolhatna.

Erdogan bő tizenegy évig szolgált kormányfőként, de nem lett elege a hatalomból, sőt, lényegében egyeduralkodó vezetőként akarja irányítani hazáját államfőként is. Célja az, hogy 2023-ig, a Török Köztársaság megalapításának századik évfordulójáig a világ tíz legfejlettebb állama közé vezesse az országot.

Népszavazás a hatalomról

A június 7-én esedékes választás ezért nem egy átlagos voksolás lesz. Afféle népszavazás Erdogan hatalmának további kiterjesztéséről. Szó se róla, az elnök népszerű, az egyik legkedveltebb politikus hazájában, különösen vidéken, Kelet-Törökországban örvend magas népszerűségnek. A muzulmán értékek hangoztatása, a valláson alapuló politizálás igen népszerű a konzervatív tömegek körében.

Erdogan mégsem nem nevezheti magát a „nép államfőjének”, rengeteg bírálója akad, kivált a nagyvárosokban, Ankarában és Isztambulban. Maga Bülent Arinc kormányfőhelyettes is elismerte: „az ország fele gyűlöli az AKP-t, és spirituális vezetőjét, Erdogant”. Az államfőt azonban ez cseppet sem érdekli. Ha megszerezné a teljhatalmat, véghezvihetné nagy tervét, s nemcsak a bíráló hangokat hallgattathatná el, hanem továbbra is a hozzá közel álló cégek kaphatnák meg a zsíros állami megbízásokat.

Bár elnökként pártok felett kellene állnia, nyílt titok, hogy ő állította össze az AKP választási listáját – írja a Hürriyet című lap. Hozzá közel álló személyek sorát „nyert meg” jelöltnek. Több tanácsadója száll harcba a parlamenti helyért, de felbukkan a listán veje, Berat Albayrak neve is. Utóbbi villámkarriert futott be hazájában. Évekig az Egyesült Államokban dolgozott a Calik Holding pénzügyi képviselőjeként, 2007-ben aztán, 35 évesen, bekerült a cég felügyelő bizottságába. A holding rendkívül befolyásos vállalattá terebélyesedett Recep Tayyip Erdogan miniszterelnöksége alatt. Jelenleg már legalább 20 ezer alkalmazottja van országszerte. Számos közbeszerzést, pályázatot nyert meg.

A Calik Holdingnak is volt szerepe a török média megzabolázásában. Erdogan veje közbenjárásával térítette „jó útra” a Sabah című, 1985-ben alapított lapot, amelyet a 2000-es évek elején adtak el a Sabah Holdinghoz tartozó Turkuaz csoportnak. A lap manapság a kormányzat szócsövei közé tartozik.

Az AKP választási listája mindenesetre egyvalamit egyértelműen elárul. Hiába biztosít az alkotmány csak jelképes jogköröket az államfő számára, Erdogan továbbra is kemény kézzel irányítja saját tömörülését, senkinek sem hagy beleszólást a párt ügyeibe.

A cikk folytatása>>>

nepszava.hu