Erasmus élmények: Törökországi utak, Ankarai tapasztalatok

ankaraMint szerintem már rengeteg ERASMUS élményt átélt diáktársatoktól is hallhattátok, én is igen igen élveztem a kint létet. Először féltem Törökországtól, mivel a sajtó is csak a rosszal foglalkozik, csak a rossz hír a hír ugyebár. De biztosíthatlak benneteket, hogy ha betartotok néhány alapelvet, akkor semmi bajotok sem eshet! Példának okáért aki az Ankarai METU ( ottani nevén ODTÜ) kampuszában fog lakni, annak garantáltan semmi baja sem eshet, kivéve egy pár kutyatámadás amiről tudok… Viszont az éjszakában érdemes csoportosan mozogni a városban, biztos ami biztos alapon.A kicsit ijesztő bevezető után rátérnék az érem fényesebb oldalára. A kinti emberek mind barátságosak, mindenki segíteni akar. Legfőképpen a hölgyek élvezhetik a török fiatalurak igen készséges viselkedését, sehol sem kell magukat egyedül érezniük. A feketeleves nekem ott kezdődött, hogy a Host (fogadó) diákom nem igen akart jelentkezni sem amíg itthon készülődtem az indulásra, sem kint létem első két hetében nem jelentkezett, ami egy kicsit problematikus lett volna, ha egyedül megyek, de mivel két másik szaktársammal mentünk ki, ez egyáltalán nem jelentett gondot, csak erősítette az önállóságomat. A kiérkezés első pár hete rettentő gyorsan elment nekem, hihetetlen mennyiségű program, party, ismerkedős est zúdult nyakunkba egyből kiérkezésünk után. Szóval attól senki se tartson, hogy egyedül fogj magát érezni. A legrosszabb részét a kinti létnek a folyamatos harcban a bürokráciával tudnám megnevezni. Igazából nem értettem, hogy miért kell 8 igazolványkép egy kollégiumi beiratkozáshoz, valamint hogy a magyar kártya független mobiltelefonomat miért kellett a hatóságnál regisztrálni, valamint hogy ez a regisztráció miért telik 2 hétbe.A tartózkodási engedélyhez az összes adatot összevadászni sem volt egy leányálom, arról meg ne is beszéljünk, hogy micsoda tortúra visszakapni a depozitot a kollégiumi kiköltözés után. Viszont ha ezeken túlvan az ember, tényleg csak az élmények, a hihetetlen mennyiségű újdonság, új impulzus fogja kitölteni az ember életét. Igazából azt hittem, hogy Törökország elég fejletlen szinten van, de kellemesen csalódtam, mivel a kampuszon belül tényleg mindent megtalál az ember, mire szüksége van. Rendelkezésre áll egy kisebb pláza is többfajta étteremmel, butikkal, optikussal, írószeressel, mobilbolttal, a közelében kis szupermarket helyezkedik el szinte minden igényt kielégítő választékkal. Előnyére válik ennek az országnak, hogy minden kicsit olcsóbb, mint Magyarországon, úgyhogy aki spórolni akar, annak melegen ajánlom, hogy főzzön magára. Nekem ez jött be mint legjobb pénz megtakarítási mód. A megtakarított pénzeket pedig kirándulásra lehet költeni. A kint tartózkodásom csúcspontját a kirándulások jelentették, kétségtelenül. Sikerült olyan emberekkel összebarátkoznom, akikkel igen spontánul lehetett menni bárhova, kipróbálni milyen is amikor nincs egy török mellettünk, aki fordít és mégis megértetni magunkat a taxissal, a vendéglőssel, stb.

Ajánlom mindenkinek a nyelv mihamarabbi elsajátítását is, mivel a falvakban szinte senki, a városokban is elvétve beszélik az angolt. Viszont egy alap szókinccsel igen jól el lehet boldogulni. Érdemes bejárni a nyelvórákra, én speciel fel is vettem a török nyelvet kurzusként, hogy többet el tudjak sajátítani a nyelvből. Visszatérve a kirándulásokra. Az elején a fogadó intézmény diákjai fognak a frissen érkezetteknek túrákat szervezni. Nekünk először a fekete tengerhez vezetett az utunk, Amasra, Saframbolu és Beypazar gyönyörű városait/falvait tekinthettük meg idegenvezetéssel, és gyönyörű helyekre való sétálással. Ezek a túrák arra is nagyon alkalmasak voltak, hogy megismerjük társainkat, mivel a 6, 7 órás buszozás alatt nemigen akad más lehetőség az időtöltésre. Viszont a látvány, hogy megérkezik az ember, szinte hihetetlen. A falvakban a régi ottomán birodalom maradványai, a kézzel szőtt szőnyegek, valamint a helyben termesztett fűszerek útját, elkészülésének lépéseit is megfigyelhettük. Rettentő nagy szerencsénk volt, ugyanis tradicionális katona búcsúztató ünnepséget is sikerült megtekintenünk, amiben aktívan szerepet is vállaltunk, táncoltunk a helyiekkel, jól éreztük magunkat. Isztambuli kirándulásunk alakalmával hihetetlenül jó időnk volt, február végén 20 fokkal és ragyogó napsütéssel kényeztetett minket a Török időjárás. Szervezett utjaink közül ez volt a leg lenyűgözőbb.

Az épületek monumentalitása, különböző kultúrájú díszítései lenyűgözik a turistákat. Sajnos csak 2 napot töltöttünk el ott, de ennyi idő alatt is hihetetlen mennyiségű élményt gyűjtöttünk magunkba. Utolsó szervezett utunk Alanyába vezetett, ahol a strandolás, napfürdőzés, bulizás kapta a főszerepet. Imádtam ezt az utat is, hihetetlen kikapcsolódás volt a hegyek közötti lét után. Ez az üdülőváros is rendelkezik látnivalóval, régi vára az egész part menti hegyoldalt beteríti, érdemes megnézni! Most áttérnék azokra az utakra, amiket nem az ISES keretein belül éltünk át, hanem saját szervezésűek voltak. Sikerült egy 4 fős kis csapatba összeállnunk és szinte minden hétvégén valami újat, szebbet, egzotiukusabbat átélnünk. A hétvége azért volt ideális, mert a tanórák menetébe ezzel nem zavartunk bele. Először ellátogattunk Pamukkaleba, ami romvárosáról, valamint fehér hegyéről híres. Egy napot töltöttünk a tűző napon romokat, ókori színházakat, vízkőtől fehér hegyoldalakat nézegetve, amikor realizáltuk, hogy a 30 fokos hőség és a tűző nap igencsak ártott a bőrünknek. Spontán szellemünk tanúbizonyságaként még aznap este átbuszoztunk Kusdasiba, a madarak szigetére, mondván, hogy leégni inkább tengerparton szeretnénk. Tehát a 7 órás Pamukkaleba vivő buszút után már csak 4 órát kellett buszozni, hogy Kusdasiba érjünk. Ott viszont életem egyik legszebb tengerpartját tudtam megcsodálni, áttetsző, sima, kék tengervízzel, ami azonnal arra késztetett, hogy ússzak benne. Szerencsére a többiek is vállalkozó szelleműek voltak, követtek a habok közé. A kis csapatunkat egyre jobban sikerült összekovácsolni. Hazafele a 12 órás buszozás igen kimerítő volt, de feltöltődve értünk vissza Ankarába.

Pár héttel ezután újfent elhatároztuk, hogy utazunk, ekkor Marmarist vettük célba, ami szintén egy tengerparti üdülőváros volt. Oda olyan célzattal mentünk, hogy kipróbálunk mindent, amit a tengerparton lehet, tehát búvárkodás, hajókázás, és természetesen a közeli sárfürdőben való megmártózást is a programtervbe vettük. Ajánlom mindenkinek ezt a kisvárost megtekintésre, főleg előszezonban igen olcsó árakat lehet kifogni mindenféle extrém, egyedi dolog kipróbálására. Természetesen több túrát szerveztünk, rengeteg helyet jártunk be kis csoportunkkal, de mindet képtelenség leírni, ezeket a helyeket látni kell! Híres hely volt még Törökországban Kapadókia is, ahova volt szervezett ISES út is, de én úgy döntöttem egyik nagyon kedves német barátommal, hogy egyénileg megyek, hogy az egész helyet motorral járhassam be. Nagyon jó ötletnek bizonyult a krosszmotor bérlés, mivel a nem tervezett eltévedések alakalmával turisták előtt ismeretlen elhagyatott kolostorok, barlangok, valamint búvópatakok is a szemünk elé tárultak. Mondanom sem kell, ezután a túra után is élményektől duzzadva tértem vissza a jól megszokott kollégiumi szobámba. Remélem mindenkinek fel tudtam kelteni az érdeklődését a túrázás iránt, most jöjjön a kampusz bemutatása.

Engem igen lenyűgözött, mennyire jól rendben van tartva a kampusz, mennyire ügyelnek a közbiztonságra, füvesítés fásítás , parkosítás is Törökországban ritkaság számba megy a vízhiány miatt, de nekünk gyönyörű parkok biztosítottak kikapcsolódást az órák után. A kollégiumok is jól felszereltek voltak, bár közöttük a különbség igen nagy. A kampusz központjában elhelyezkedő épületek régiek, zsúfoltak voltak ráadásul ennek ellenére még drágák is, viszont a külső kerülten elhelyezkedő Isa Demiray, Faike Demiry kollégiumok annál jobban felszereltek, modernek, szobáik elválasztott háló, valamint dolgozó szobával rendelkeztek, és az ára is fele annyi volt, mint a központiaknak. Egyetlen hátulütője, hogy messze volt mindentől (20 perc séta a központig) szóval aki nem szeret sétálni annak nem a legjobb választás, bár az ingyenes buszjárat napközben elég gyakran jár, ami könnyebbséget jelent bevásárlások hazacipelésekor. Magában Ankarában nincs annyi látnivaló, mint Isztambulban, mivel ez nem egy történelmi múlttal rendelkező város, hanem egy mesterséges létesítmény. Az éghajlata igen szeszélyesen változik, szóval elég gyakran meglepetésként értek a zivatarok, a hatalmas hőhullámok. Elég furcsa volt átélni, hogy egyik percben 25 fokban sétálsz, rá 15 percre zuhog az eső, és 15 fok van, a következő fél órában meg megint verőfényes napsütés, vagy épp nulla fok közeli hideg viccelt meg minket. Sose lehet tudni, hogy mikor milyen ruhára lehet szükséged. Egyik kedves barátom már volt kinn előttem Ankarában egy évvel, ő azt mondta, hogy márciusban náluk állandósult a meleg, 20 fok körüli ideje volt, viszont nekem márciusban még a 10 centis hóval kellett megküzdenem, ami igencsak szokatlan volt még a törököknek is. Szóval általánosan bevett öltözetet nem tudok javasolni senkinek sajnos. Igyekeztem átfogó képet festeni a Török létről, remélem kielégítő olvasmánynak fog bizonyulni nektek, és ti is hasonlóan élményekkel megrakodva fogtok visszatérni Magyarországra. Köszönöm a türelmet, hogy végigrágtátok magatokat rajta.

Pető Bálint

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here