Törökország világörökségei – Çatalhöyük

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 2012.

Listán elfoglalt helye: 1405.

Elhelyezkedése: Közép-anatóliai régió, Konya

Kategória: kulturális örökség

forrás: Hürriyet Daily News

Çatalhüyük Konyától 40 kilométerre, délkeleti irányban helyezkedik el. Nemcsak azért fontos régészeti helyszín, mert az eddig feltárt legnagyobb kiterjedésű neolitikus lelőhely, hanem azért is, mert a leletek páratlanul jó állapotban maradtak meg. Mindezek miatt kerülhetett fel 2012-ben az UNESCO Világörökségi Listájára is.

A várost az i. e. 7. évezred végétől az i. e. 6. évezred elejéig lakták. A település az i. e. 6800–6300 közötti időszakban élte virágkorát. I. e. 5700–5500 körül elnéptelenedett. Fénykorában mintegy 1000, átlagosan 25 m² alapterületű ház adott otthont körülbelül 5000 lakosának.

forrás: catalhoyuk.com

A házak egymáshoz tapasztva, nem ritkán közös falakkal épültek. Sok emeletes volt, és a tetőn keresztül lehetett bejutni a kicsiny lakásba, ahol nagy valószínűséggel egyetlen család lakott.

A város lakosságának nagy része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de a feltárt leletekből az is kiderül, hogy kézművességgel is foglalkoztak. A feltárt tárgyak egy része más országokból származik, ami azt bizonyítja, hogy a kereskedelem is fontos szerepet játszott a gazdasági életben.

A kutyát és a szarvasmarhát háziasították, de vadásztak is, az állatok húsát elfogyasztották, bőrükből használati tárgyakat készítettek. Szarvasra, vaddisznóra, onagerre (sivatagos területen honos vadszamárfajta), medvére és párducra is vadásztak.

A növénytermesztés fő terménye a búza és az árpa volt. Öntözésre utaló nyomokat is találtak.

A használati tárgyak, edények többségét puhafákból készítették. A pattintott kőeszközök alapanyagait Észak-Anatóliából és Szíriából szerezték be.

Kisebb szobrocskákat is találtak a régészek, amelyek zömmel termékenységi jeleneteket vagy állatalakokat ábrázolnak. A szobrokat és domborműveket néha ki is festették, sőt többszöri átfestésre is van példa. Egyes emberábrázolásokon szándékos csonkításra utaló jelek láthatóak, ami áldozati szertartásra utal.

Az ásatások során számos szokatlan díszítésű épületet tártak fel, amelyek feltehetően szentélyek lehettek. Az épületeket falfestményekkel díszítették, amelyek ebben az időben kuriózumnak számítottak. Ezeket finom ecsettel készítették el, festékanyagul pedig különböző helyi ásványokat használtak. A festmények emberi kezeket, állatokat, vadászjeleneteket ábrázolnak, de vannak köztük halottakat bemutató és nonfiguratív alkotások is. Az utókor számára azért maradhattak fenn, mert a lakók bevakolták ezeket.

forrás: mondialnews.com

A település lakói a halottakat a házaik alá temették. A legtöbb csontvázat zsugorított helyzetben, baloldalon fekve találták a régészek. Néhol a lakóépületen belül emberi koponyákat helyeztek el, olykor kagylókkal helyettesítve a szemeiket. A halottak mellé ételeket, a férfiak mellé fegyvereket és pecsételőket, a nőkhöz ékszereket, tükröket és kozmetikumokat helyeztek el.

A lelőhelyet az 1950-es években fedezték fel, de feltárását csak 1961–1965 között kezdte meg a James Mellaart vezette régészcsoport. 1993 óta Ian Hodder vezetésével ismét nemzetközi ásatások folynak Çatalhöyükben.

Két településhalomból áll, a keleti, korábbi halom 13 hektár területet foglal el és 17,5 méterrel emelkedik ki környezetéből. Neolitikus rétegei 15 méter vastagok.

A lelőhelynek eddig csak néhány százalékát tárták fel, a feltételezések szerint az eddig vizsgált rétegek alatt még korábbiak is lehetnek.

A leletekből állandó kiállítás látható Ankarában az Anatóliai Civilizációk Múzeumában és a Konyai Régészeti Múzeumban.

A helyszín egész évben látogatható, de a látogatóközpontban csak a leletek másolatai tekinthetők meg.

Képek: whc.unesco.org

Forrás: hu.wikipedia.org

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here