Kulturális körutazás a Márvány-tengertől a Földközi-tengerig 1. rész

„Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.” /Ryszard Kapuscinski/

Törökország iránti vonzódásom hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor először jártam ott. Azóta, ha tehetem, minden évben visszatérek. Így volt ez idén is. Annak ellenére, hogy már annyiszor jártam az országban, mindig találok valami újat, valami olyat, ami örökre nyomot hagy bennem.

Április elején egy egyhetes kulturális körutazáson vettem részt, mely során két kontinenst, tíz várost érintettünk, és a tizennyolc törökországi világörökség közül négyet meg is látogattunk. Ebben a sorozatban egy fényképekkel teli úti beszámolót olvashatnak a Türkinfo követői.

Ezzel az úti beszámolóval segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik először utaznak Törökországba, hogy képet kaphassanak arról, milyen látnivalókat érdemes felkeresniük ebben a csodás országban. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Az indulás napján közel kétórás repülőút után érkeztem meg többedmagammal Törökország legnagyobb városába, a nyüzsgő metropoliszba, Isztambulba, annak is az európai oldalára. A repülőtéren – mivel egy utazási iroda által szervezett utazás volt – várt minket az idegenvezetőnk és útnak indultunk a szállásunk felé. Útközben több érdekes épületet is láttunk, és áthaladtunk a Valens vízvezeték alatt is, mely i. sz. 368-ban készült el, Valens római császár uralkodásának idején. Konstantinápolynak a legfontosabb vízvezeték rendszere volt. Megmaradt részeinek hossza 921 m.

A szállodába érkezés és csomaglepakolás után felkerekedtünk és ellátogattunk a Pierre Loti dombra, majd sétáltunk egyet a Galata hídon.

A Pierre Loti domb Isztambul Eyüp kerületében található, az Aranyszarv-öböl partján. Egy békés és autentikus hely, Isztambul egyik gyöngyszeme. Nevét a híres francia íróról, Pierre Lotiról kapta, aki sokat időzött itt, figyelte az embereket. Törökországot olyannyira szerette, hogy oda is költözött, és egy idő után már úgy is öltözködött, mint ők. A dombra kabinos felvonóval és gyalog is fel lehet menni, mi a felvonót választottuk. Miután felértünk, betértünk Pierre Loti kedvenc kávézójába, ahol még most is szénnel fűtött tűzhelyen főzik a kávét, teraszáról pompás kilátás nyílt az éjszakai sötétségbe burkolózó városra.

A Galata híd köti össze az Aranyszarv-öblöt és Isztambul régi városrészét. A híd szimbolikus kapocs a régi városrész és a modern kerületek (Galata, Beyoğlu, Sisli és Harbiye) között. A híd alsó részén halpiac és haléttermek működnek.

A másnap igazán mozgalmasnak ígérkezett, Isztambul központjába utaztunk, ahol megnéztük a főbb nevezetességeket. Mindennek a kiindulópontja a Hippodrom tér volt.

A Hippodrom tér, melyet ma Sultanahmet térnek hívnak, a bizánci korban lóversenypályaként funkcionált. A tér egykori építményeinek ma már csak egy kis része látható.

Konstantin és utódai a város hírnevének növelése érdekében a birodalom minden részéből műtárgyakat hozattak az új fővárosba. Ezek között van a Plataia városából származó áldozati tripusz talapzatának egy része is. Konstantin elrendelte, hogy ezt a talapzatot a Hippodrom közepére állítsák fel. A nagy része elpusztult a negyedik keresztes hadjárat idején, ma már csak a kígyós oszlop látható belőle.

Konstantin után I. Theodosius 390-ben Egyiptomból hozatott obeliszket, ezt a versenypálya közepére állították. Hatalmas mérete miatt három részre vágva szállították Konstantinápolyba, ezek közül csak a legfelső rész maradt meg.

A 10. században VII. Konstantin császár egy másik obeliszket is építtetett a Hippodrom másik végébe, melyet ma Konstantin-obeliszkként ismerünk. A kőkockákból épített obeliszket valaha bronz lemezek takarták, ezeket azonban a negyedik keresztes hadjárat idején ellopták.

A Német Szökőkút egy nyolcszögletű boltíves szökőkút. A német kormány 1900-ban építtette II. Vilmos német császár 1898-as isztambuli látogatásának emlékére.

A Hippodrom térről első utunk a Kék mecsetbe vezetett. Ezt a csodaszép épületet I. Ahmed szultán építtette 1609-16 között, amely nevét a belső falát borító kék színű izniki csempéiről kapta.  Az udvara közepén egy hatszögletű kút áll. Mivel ez a mecset ma is működik, így látogatók csak megfelelő öltözetben mehetnek be (vagyis a nőknek kendőt kell a fejükre és vállukra teríteni). A mecsetnek több mint kétszáz ólomüveg ablaka van, a belső tereit díszítő kalligráfiák pedig a Korán sorait tartalmazzák.

Ezt követően a Topkapı palotát kerestük fel. A palota az 1400-as években épült, de még ma is nagyon jó állapotban van. A palotában négy udvar található, melyekbe négy kapun keresztül juthattunk be. Az első udvarban megnéztük a Hagia Irene templomot kívülről, amely ma múzeumként működik, és megtudtuk azt is, hogy régen itt működött a szultán pénzverdéje. A második udvarban volt a kórház, a konyha, a pékség, a Divan (tanácsterem) és a janicsárok lakhelye. A harmadik udvar a palota legszebb része, itt van a hárem, a kincstár és III. Ahmed könyvtára. A negyedik udvarban pedig a szultán magánlakrésze található.

Ellátogattunk az Hagia Szophia székesegyházba is, melyet I. Justinianus építtetett és i. sz. 563 decemberében szentelték fel.  1935 óta múzeumként üzemel, ahol több magyar vonatkozású emlékkel is találkoztunk. Az egyik a mihrab (imafülke) két oldalán látható két hatalmas bronz gyertyatartó, ezek a budai várból származnak. A másik pedig egy mozaik, ezen Szűz Mária mellett Komnénosz János bizánci császár és felesége Eiréné császárné, azaz Piroska látható, aki Szent László királyunk egyetlen leánya volt.

Délutáni programunk egy hajókirándulás volt a Boszporuszon, mely során több isztambuli látványosság mellett is elhaladtunk (Dolmabahçe palota, Yedikule vagyis a Héttorony, a Boszporuszt átívelő hidak és a Kız Kulesi, a Szűz tornya).

A nap zárásaként pedig sétáltunk egyet a Fűszerbazárban. Az Egyiptomi Bazárként is ismert piacra belépve különleges illatkavalkád fogadott. Egyiptominak azért nevezik, mert régebben az egyiptomiak árulták itt fűszereiket.  Az arab világ szinte minden fűszere megtalálható itt, de ezen kívül szárított gyümölcsöket, édességet (lokum), olajos magvakat, teákat is vásárolhatunk. Alkudozni kötelező, és vásárlás előtt kóstolót is kapunk.

A sorozat következő részében Trójába és Pergamonba látogatunk, tartsanak velem legközelebb is!

Szerző és képek: Kollár Kata – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here