Kalandozásaink Napkeleten – Kilencedik nap: 1. Bitlis, Malabadi-híd

Az örmény, majd az iráni határt is magunk mögött hagyva elindultunk délre, a szír határ irányába. Errefelé az ember érdekes településnevekkel találkozhat. Itt van mindjárt a kedvesen hangzó Bitlis, mely hangzásával ellentétben kevésbé barátságos város képét mutatta.

diyarbakir 047
Mielőtt elértük volna a tartomány székhelyét, útba ejtettük az El-Aman karavánszerájt (El-Aman Hanı). Az 1534 és 1548 közötti iráni hadjáratok eredményeként I. Szulejmán hozta létre Van tartományt. IV. Murad uralkodása idején a vani beglerbég, Hüsrev pasa nevéhez fűződik több középület építése Vanban és Bitlisben. Ezek egyike volt az El-Aman Hanı, melyet 1579-re építettek fel.

A zárt épülethez nagy, nyitott udvar csatlakozik, melynek főbejáratával szemben egy másik, kisebb zárt épület található, itt volt a fürdő. Jelenleg ebben az épületben büfé működik. A karavánszerájok azzal a céllal épültek, hogy éjszakára védelmet nyújtsanak a karavánoknak és portékáiknak a rablók ellen. Az emberek a fedett részben, míg a nyitott udvaron jó időben az állatok tartózkodtak. Hidegben a jószág is helyet kapott a gazdája mellett, egymást is melegítve.

A fedett épületben félhomály fogadott. Színpad, vetítővászon, széksorok jelezték, hogy az épület manapság sem áll kihasználatlanul. Néhány egykori hálófülkét raktárként használtak, egyikben székek, másikban lámpák sorakoztak.

A fürdő épületében helyet kapott természetesen egy mecset is. Pontosabban kettő, hiszen hölgyek részére külön helyiség állt rendelkezésre, hogy Allahhoz fordulhassanak. Mivel a karavánok jellemzően férfiakból álltak, a nők számára fenntartott mecset igen aprócska volt: egészen pontosan egy személyes.diyarbakir 104

A karavánszerájt elhagyva utunk Bitlis városába vezetett. Az út odafelé gyönyörű és vadregényes volt. A városon oda-vissza áthaladva összesen 40 nőt sikerült összeszámolnunk. Feltűnt ugyanis, hogy az utcákon szinte csak férfiak tartózkodnak. A teázó udvarán apró asztalok mellett, még apróbb székeken üldögélve férfiak sokasága figyelte a környezet történéseit, vitatta meg a megvitatandókat. Első ránézésre hiányoltam a teáspoharakat, valamint a török férfiak körében oly megszokott dohányfüst felhőt, aztán leesett a tantusz – hiszen Ramadánkor napnyugtáig minden ilyesmi tilos.

Bitlisben az egykori medreszét (iskolát), az İhlasiye Medresesit néztük meg. Jelenleg irodaépületként működik (Kulturális és Turisztikai Igazgatóság), az irodákban munka folyt, ennek ellenére szívélyesen fogadtak minket. Körbejártuk az irodákat, még az igazgatóiba is beleshettünk, sőt, a fényképezéstől sem tiltottak el minket. Érdekes élmény lehet az ódon falak között dolgozni, melyeket átitatott a történelem, az épület sötétsége miatt én mégsem vágytam erre az élményre.

Maga a medresze szeldzsuk kori, 1216-ban épült, V. Şerefhan építtette. Három fő részből áll. A bejárattól jobbra a vallási tudományok részlege, melyben egy tanterem, két kis tanári szoba és egy mecset található. A bejárattól balra a pozitív tudományok részlege, ez egy tanteremből és négy kis tanári szobából áll. A bejárattal szemben pedig a könyvtár.

Az épület udvarán további érdekességeket láttunk. A területen négy, különböző sírépítmény, Şerefhan gyermekeinek:Veli Şemsettin, I. Ziyaeddin Han, II. Şerefhan és a Három nővér türbéje található. A kerítésen kívül, távozóban, egy hajdan jobb napokat látott Atatürk szobrot fotóztunk, melynek egykori arany ragyogása mára eléggé megkopott.diyarbakir 202

diyarbakir 123

Innen utunkat Diyarbakır, a többségében kurd lakosú város felé vettük. Útközben megálltunk, hogy akinek kedve szottyan, fényképezkedhessen a megkapó nevű Batman útjelző táblával. A csoportból én voltam az egyetlen, aki ezt megtette, én is csak azért, mert Batmanban él egy – szívemnek igen kedves – ismerősöm, neki akartam igazolni, milyen közel jártam hozzá. Nagy szomorúságomra azonban találkoznunk nem sikerült.

Mielőtt még elértük volna Diyarbakırt, útba ejtettük a Malabadi-hidat (Malabadi Köprüsü), mely a tartomány határán (Silvanban) található. Számomra ez a híd is a „feltétlenül látnom kell” kategóriába tartozott. A világ legszélesebb ívű kőhídja.Vaskos és robusztus, ugyanakkor kecses (a mostari Öreg-hídhoz tudnám hasonlítani), alatta a soha meg nem szokható türkiz gyönyörűség, mely jelen esetben a Batman-folyó. A híd ívének mindkét végében (a híd „lábaiban”) szobák találhatók, melyek hideg téli időben menedéket nyújtottak az utazók számára. Evlija Cselebi (Evliya Çelebi, török világutazó és történetíró) is megemlékezett a hídról és az abban található szobákról az Utazások Könyvében (Seyahatname).

Folytatjuk…


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here