Törökország szellemi kulturális örökségei – İğne oyası, a beszélő török csipke

Háromdimenziós vadrózsa, jól kivehető a szirmok háromszöghálós rajzolata
(forrás: Facebook – Aysel’in İğne Oyaları)

A kézi csipke készítése időigényes és bonyolult munka, ezért ez a különlegesen szép művészet ma már a világ minden táján visszaszorulóban, sőt kihalófélben van. Számos olyan technikát ismerünk, melyekkel gyönyörű csipkéket lehet készíteni – gondoljunk csak a csipkeverésre vagy a csipkehorgolásra –, de Anatóliában, különösen Müşküle és Namrun vidékén a mai napig él egy páratlan, különleges technika, az iğne oyası, (tűcsipke, nevezik török csipkének is), ami különböző méretű hurkok csomózásával készül egy hímzőtű segítségével.

Anatólia egyes falvaiban nem ritkán fogadja a látogatót az a kép, hogy a házuk előtt ülő asszonyok kezében szorgosan jár a tű, és miközben egymással beszélgetnek, színes motívumokat hurkolnak egy-egy kendő szélére. Ezek az asszonyok nagy valószínűséggel tűcsipkét készítenek, ami nem csak az egyedi technikája miatt különleges, hanem azért is, mert az egyes minták és színek más-más üzenetet közvetítettek vagy akár közvetítenek ma is. A hagyományos török kultúrában, ahol a fiatal lányok és asszonyok nem mindig önthették szavakba az érzéseiket, ezeknek a természettől ihletett csipkemotívumoknak a segítségével fejezhették ki a gondolataikat. Ezért a tűcsipke azon túl, hogy a kendőket, háztartási textíliákat díszítő elem, az általa közvetített üzenetek miatt ugyanakkor kommunikációs eszköz is volt.

A tűcsipke múltja és jelene:

kendő háromdimenziós pipacsokkal
(forrás: Facebook – Aysel’in İğne Oyaları)

A tűcsipke olyan csomótechnikával létrehozott, különféle hurkokból, illetve a hurkokból kialakított mintákból, motívumokból összeálló kézi csipkefajta, melyet – mint arra az elnevezése is utal — egy egyszerű tű segítségével készítenek. Ezzel a technikával kendőket, ruhaszegélyeket, és háztartási textíliákat (törölközőket, terítőket) díszítenek, sőt ma már ékszereket és kiegészítőket is készítenek ily módon. Maga a csomózás nagyon régi technika. Már az időszámításunk előtti második évezredből is maradtak fenn olyan halászhálók, melyek csomózással készültek.  A csomózás technikáját tökéletesítő török tűcsipke a 17-19. században élte fénykorát, legszebb példái a 18. században születtek. A csipkekészítésnek az oszmán paloták háremeiben élő nők is számos módját ismerték, ők is szívesen díszítették a kendőik, ruháik, zsebkendőik szélét csipkével. A csipkés szegélyű holmik azonban nemcsak a palotákban bukkantak fel, ugyanis a tűcsipke technikájának köszönhetően az egyszerű falusi asszonyok kezei közül is gyönyörű darabok kerültek ki; az eladósorba kerülő lányok kelengyéjének sok darabját díszítette ez a fajta csipke. Bár a köztársasági időkben a hagyományos életforma visszaszorulásával a tűcsipke jelentősége is csökkent, a csipkekészítés hagyománya mégis tovább élt. Az is elmondható, hogy a mai csipkék ugyanazokkal az alaphurkokkal készülnek, mint a 18. századi őseik, bár a korábban használt selyemfonal helyett ma már inkább olcsóbb, műszálas cérnákat használnak.

A különféle textíliák szélét díszítő tűcsipkék Anatólia nagy részén ma is láthatók, találkozhatunk velük úgy a hétköznapokban, mint az esküvőkön és a nagyobb családi ünnepeken, és a vásárok révén eljutnak a nagyobb városokba is. Természetesen a mai napig minden régiónak megvannak a rá jellemző mintái és színei; egy szakértő szem azonnal meg tudja mondani, hogy hol készült az adott csipke.

Szerencsére időközben sokan felismerték, hogy a kézzel készült tűcsipke mekkora értéket képvisel, ezért ma már nemcsak a számos tanfolyam egyikén lehet elsajátítani a készítését, hanem az interneten található oktatóvideók segítségével is. Bár a müşkülei kislányok 7-8 évesen kezdik el tanulni a tűcsipke csomózását, ez a kézimunka technika felnőttként is elsajátítható. Mivel egy igen kreatív kézimunka típusról van szó, az alapok elsajátítása után nemcsak arra van lehetőség, hogy a hagyományos motívumokat lemásoljuk, hanem arra is, hogy a fantáziánkat szabadjára engedve új és új színekkel és mintákkal kísérletezzünk. Ehhez ma már számtalan segítség és útmutató elérhető; elég párat kattintani neten, és pillanatokon belül megtudhatjuk azt is, hogy melyek az idei év legdivatosabb színei és mintái.

Hogyan készül? Hurkok motívumok, kompozíciók

Virágok és gyökerek (háromszög alakú alapforma) (forrás: Facebook – Aysel’in İğne Oyaları)

A tűcsipkéhez a díszíteni kívánt anyagon kívül csak egy hímzőtűre, ollóra és színes cérnára van szükség. Régen erre a célra természetes színezőanyagokkal festett selyemcérnát használtak, de ma már jóval elterjedtebbek a pamut- és különféle műanyagokból készült hímzőcérnák. Ezek segítségével hozzuk létre a csomókkal záruló hurkokat, melyek a tűcsipke legkisebb alapegységei. A hurkokat úgy képzeljük el, mint a horgolásban a pálcákat és a láncszemeket, vagy a kötésben a szemeket; méretük, formájuk alapján többfélét különböztetünk meg belőlük. És miként a horgolásban a pálcák, a kötésben a szemek különféle nevekkel bírnak (kispálca, nagypálca, illetve sima és fordított stb.), úgy a tűcsipkét felépítő hurkok is más-más, tájegységenként is eltérő fantázianeveken futnak (zsiráf, fészek, híd, háromszög, négyszög, pikó, szempilla stb.). A hurkokat egymásba csomózva épülnek fel az úgynevezett alapformák (például a gyökér), illetve azok a két- vagy háromdimenziós minták, melyek a csipke kompozícióit adják. A hurkokból összeálló „szövetek” alapvetően kétféle mintázatúak lehetnek, négyszöghálósok (ekkor a csomózott hurkok négyszög alakúak), és háromszöghálósok (a hálót kis háromszögek alkotják). Minkét típust a kialakítandó mintához igazítva lehet bővíteni és fogyasztani, így tetszőleges formát (levelet, virágszirmot stb.) hozhatunk létre. Mivel a hurkokból épülő mintákat bármilyen formájúra, méretűre alakíthatjuk, és mivel ma már egy-egy darab díszítése során nem muszáj ragaszkodunk a hagyományokhoz, és megváltoztathatjuk a minták vagy a sötét-világos színek ritmusát is, semmi sem szab határt a képzeletünknek; új formákat kitalálva és új színeket alkalmazva mi is tovább gazdagíthatjuk ezt a művészetet.

Zsiráf és gyökér 

A tűcsipkénél használt alaphurok neve igen érdekes, ugyanis ezt a hurkot zsiráfnak hívják. Zsiráfokkal öltjük körbe a díszítendő textíliát. A zsiráf úgy készül, hogy miután a cérnát befűztük a tűbe, a tűt a munkadarab szélébe öltjük. Miután átszúrtuk a textíliát, a tűre az óramutató járásával megegyezően kétszer felcsavarjuk a cérnát, majd áthúzzuk rajta a tűt, így egy erős csomót kapunk. A műveletet jobbról balra haladva megismételjük annyiszor, míg körbe nem érünk a munkadarabon. Az így elkészült sor az alapsor, melynek elkészítésekor ügyelni kell arra, hogy egyforma öltésekkel dolgozzunk, különben nem lesz egyenletes a mintánk. A következő sorokban a zsiráf mellett alkalmazhatjuk a többi hurkot is, ezek méretükben és formájukban különböznek a zsiráftól, illetve eltérés lehet abban is, hogy az adott hurok lecsomózásakor egyszer vagy kétszer tekerjük-e a tűre a cérnát, mielőtt a tűt áthúznánk rajta.

A hurkokból felépülő alapformák egyike a már említett gyökér; ez a háromszög alakú forma mindig háromszöghálós vagy négyszöghálós mintázatú, tehát háromszög vagy négyszög alakú hurkok alkotják.

Az alaphurkokból és alapformákból épülnek fel a bonyolultabb minták és formák. Ezek lehetnek geometrikus vagy absztrakt alakzatok, továbbá természet ihlette formák. A legelterjedtebb minták a virágok (rózsa, szegfű, jázmin, kamilla, almavirág stb.), a gyümölcsök (szőlő, som) és a zöldségek (paprika, padlizsán), de nem ritka a pillangó vagy a legyező motívum sem.

A hagyományos tűcsipke motívumokban leginkább virágok és levelek kapcsolódnak egymáshoz, ezek sorrendje alkotja a helyenként eltérő kompozíciókat. A motívumok általában 7-8 cm-es közönként követik egymást. A kétdimenziós motívumok mellett háromdimenziósokkal is találkozhatunk, ezek sokszor nem a textíliák szegélyét díszítik, hanem önálló dísztárgyként (virágkosárként, brossként, nyakláncként) vannak jelen.

Az elkészült csipkét korábban anyagától függően keményítették, a háromdimenziós részeket dróttal, lószőrrel erősítették meg. A tűcsipke egyes változatait érmékkel és gyöngyökkel díszítik.

A tűcsipke nyelve

kendő háromdimenziós szegfűkkel (forrás: Facebook – Aysel’in İğne Oyaları)

A lenyűgöző szépségű tűcsipke talán legizgalmasabb oldala az, hogy a segítségének köszönhetően az Anatólia hagyományos szemléletű közegeiben élő nők, akik bizonyos dolgokról nem beszélhettek, mégis ki tudták, ki tudják fejezni az érzelmeiket. Minden színnek és motívumnak megvan a maga jelentése; ezek segítségével a nők üzenhettek és üzenhetnek a világnak. A sárga színű csipkevirág például egy boldogtalan vagy reménytelen szerelemről árulkodik, a fehér jázmin arról, hogy a nő házas, a jácint pedig arról, hogy viselője menyasszony. A vadrózsa azt jelenti, hogy az asszony férje távol van, a paprika azt, hogy a nőnek rossz a kapcsolata a férjével, a rózsaszín virágos csipke viszont arról tudósít, hogy a viselője kisbabát vár. Lássuk mit jelentenek az egyes motívumok:

Mezei virág: Mielőtt a menyasszonyjelölt férjhez ment, mezei virágokkal díszített csipkét készített az anyósának, mert azt kívánta, hogy olyan békés és boldog legyen a kapcsolatuk, mint a rét és a mezei virágok.

Narancsvirág: Ez az egyetlen olyan virág, amely az érett gyümölccsel egyidőben, egyazon ágon is ott van, ezért a narancsvirág mintázatú csipke a születést és a halált, a fiatalságot és az öregséget, a reményt és a csalódást fejezi ki egyszerre.

Golgotavirág: Ezt csipkedíszt a boldogtalanságuk miatt a férjüktől elváló nők készítették.

Krizantém: Ez a minta főleg Adanára jellemző. Az esküvő után a menyasszony a sógornőjének krizantém motívumokkal készített csipkét adott, hogy a kapcsolatuk virágzó legyen.

Jácint: Ezt a csipkevirágot a remény, a szerelem és az ártatlanság szimbólumaként alkalmazzák Tokatban. A különböző színű jácintok azonban más-mást jelentenek: a lila jácint a szerelmes lányt, a rózsaszín jácint az örökséggel bíró lányt szimbolizálja, a fehér jácint csipke pedig arra utal, hogy a viselője kapcsolatban van.

Sáfrányos imola: Ezzel a sárga, szúrós bogáncsmintával a fiatalasszony azt üzeni az anyósának, hogy ne úgy tekintsen rá, mint valami tüskére.

Szalmagyopár: A szalmagyopár a fiatalság és a szépség szimbóluma.

Rózsa: A kecsesség, a szeretet, és a finomság jelképe.

Szegfű: Az ezzel a virággal díszített darabokat a leginkább megbecsült személy kapta.

Kamilla és almavirág: Mindkettő tavaszcsalogató minta.

Szőlő: Ez a minta azt kívánja a másiknak, hogy rendben menjenek a dolgai, és az élete legyen édes.

Virágos tűcsipke kendőszegély (forrás: Facebook – Iğne oyaları burda)

Húsos som: Ezzel a motívummal a szülői háznak üzen fiatal viselője, aki nem tudja elmondani másképpen, hogy elégedetlen a férjével és az új otthonával. Ezzel a motívummal sosem díszítik a kelengye textíliáit.

Paprika: Az a fiatalasszony, akinek rossz volt a kapcsolata a férjével vagy az anyósával, paprika mintájú csipkét csomózott, ezzel azt jelezte, hogy a kapcsolatunk olyan csípős, mint a paprika.

Platánlevél: Ez a minta különösen Mudurnu környékén elterjedt, a hosszú élet és a bölcsesség utáni vágyat jelképezi.

Lóhere: A vágy és a szerencse jelképe.

Borostyán: Azt a kívánságot fejezi ki, hogy a felek fonódjanak össze, és mindig legyenek együtt. Ez a minta a családi egység szimbóluma.

Kender: Ezt a mintát két tűvel késztik, ezért azt jelenti, hogy „ahogy te viselkedsz velem, én is úgy fogok veled”.

Sírkő: Ha egy fiatalasszonynak nem volt jó a kapcsolata az anyósával, akkor sírkő csipkét készített. Ez azt jelentette, hogy a köztük lévő ridegség a sírig tart.

Csörgő: Úgy tartották, hogy elűzi a rossz lelkeket, a gonoszokat és távol tartja a veszekedős, nehéztermészetű embereket.

Anyósnyelv: Ez a minta a csípősnyelvű, mindenbe beleszóló anyósokra utal.

Katona: Ezzel a motívummal azt üzeni a viselője, hogy a párja bevonult.

Természetesen ezen kívül is több tucatnyi minta létezik még: kávémag, menyasszonyujj, fűzfalevél, legyező, pillangó, hogy csak egy párat említsünk. A színeknek is megvolt a maguk jelentése. A Taurusz-hegység néhány falujában a zöld különböző árnyalataival készített csipkék azt jelentették, hogy a fiatalasszony elégedett az új otthonával és a férjével, míg a sárga színű csipke a boldogtalanságáról árulkodott.

A tűcsipkék üzeneteit népdalok is megéneklik:

„Bolond, aki nem öleli át

Kedvese karcsú derekát,

Nagyon boldog vagy én jegyesem,

Látszik ez a kamillákból a fejeden.”

A tűcsipkék – hagyományosak vagy modernek — amellett, hogy szépek és a környezetünket díszítik, maradandó értéket képviselnek. A kézzel készített ajándék mindig a legértékesebb, ráadásul a kézimunka megnyugtatja az embert, csökkenti a stresszt. Ha ahhoz nem is kaptak kedvet mindannyian, hogy kitanulják a tűcsipkekészítés fogásait, azért remélem, hogy ha egyszer vagy legközelebb Törökországban járnak, és látnak egy tűcsipkével díszített kendőt vagy törölközőt, azonnal az eszükbe fog jutni, milyen különleges dologba botlottak.

Felhasznált források:

http://bursaolgunlasma.meb.k12.tr/meb_iys_dosyalar/16/15/966823/dosyalar/2016_10/05032951_neoyac%C4%B1l%C4%B1%C4%B1gncellenmi.pdf

http://www.oyamania.com/index.html

Nagy Marietta – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here