Törökország szellemi kulturális örökségei – A hagyományos keşkekszertartás

Az az ünnepi étel, amelyet férfiak és nők csoportosan, együtt készítenek, úgy, hogy nyílt tűzön egy nagy üstben búzát és húst főznek össze. Az ételt keşkeknek hívják, a hozzá kapcsolódó rendezvényt pedig keşkekszertartásnak. A keşkekfőzés jó lehetőség arra, hogy egy közösség összekovácsolódjon, mert ilyenkor közösen tevékenykednek és a feladatokat is megosztják egymás között az ünnepség előkészületeinél. A búzának és a húsnak szimbolikus jelentése is van, mert mind a búzát, mind a húst hosszú ideig kell csépelni, illetve klopfolni mielőtt elkezdődik a keşkekfőzés, forrás közben pedig meghatározott ritmusban kell keverni az ételt.

Bár a hagyományos keşkekszertartást Törökország-szerte tartják, főként Yozgat, Çorum, Çankırı, Amasya, Sinop, Adana, Erzincan, Tokat, Tekirdağ, Aydın, Muş, Muğla, Uşak, Sivas, Kırşehir, İzmir, Uşak, Antalya, Afyonkarahisar és Kastamonu tartományokban maradt meg a hagyományos módja. Ezt az ételt leginkább olyan különleges alkalmakkor készítik, mint a körülmetélési szertartás, esküvő, Ramadán, az Áldozati ünnep, zarándoklat vagy a Hıdırellez. A keşkek elfogyasztása azonban a mindennapi élet része is, éttermekben és egyéb étkezések alkalmával is készítik.

A keşkek készítése és elfogyasztása a szertartás egyik fontos eleme, a különleges események és ünnepek szimbóluma – közösségösszetartó szerepe miatt. A családi eseményeken a hozzávalókat a család, közösségi ünnepeken pedig a közösség biztosítja. Az étel elkészítése a nagyobb ünnepeken önkéntes alapon történik, mindenki beszáll valamivel.

Bármilyen életkorú, nemű, etnikai csoportba és kultúrához tartozó személy részt vehet a keşkekünnepségen, olyan is, aki csak arra jár, nem meghívott. Egy-egy ilyen ünnepség jó alkalom a közös beszélgetésekre és a társadalmi kapcsolatok építésére.

A keşkek elkészítéséhez szükséges eszközök, mint a fahordó, a fakalapács, a döngölő vagy a merőkanál készítése is társadalmi munka. A kőmozsár, amelyben a hozzávalók összetörése történik, különleges kivitelezésű és különleges jelentőséggel bír. Mindenki felelős a tisztántartásáért. Az ünnepségen használt nagy rézüstöt bádogosok készítik, és minden évben újraónozzák. Mivel időtálló anyagból készül, így tartós és hosszú ideig szolgálja a közösséget. A kézzel festett, egyszerű fadarabok is fontos részét képezik az étel készítésének.

A Çankırıban megrendezett keşkekünnepet tűzijáték és zenés programok is kísérik. Az ünnepség célja, hogy az emberek találkozhassanak egymással, szokásaikat, hagyományaikat életben tartsák és átadják a jövő nemzedékének.

A török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium, Çorum önkormányzata és több civil szervezet 2009-ben tartotta az első keşkekworkshopot, amelynek fő célja az volt, hogy a hagyományt életben tartsák, megóvják és megismertessék a nagyközönséggel. Az évente szervezett, a keşkekhagyományhoz kapcsolódó ünnepségeket mindig a helyi civilek szervezik és népszerűsítik a külföldről hozzájuk látogatók körében. A keşkekkészítés hagyományos eszközei Törökország-szerte megtekinthetők a néprajzi múzeumokban, azokat a mestereket pedig, akik ezeket az eszközöket készítik, kézműves fesztiválokra hívják meg.

A hagyományos keşkekszertartás 2011. óta Törökország szellemi kulturális örökségei közé tartozik.

Az, hogy hogyan is készül a keşkek, megnézhető az UNESCO által készített alábbi rövid videóban:

Forrás: aregem.ktb.gov.tr

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here