Vasárnapi utazások: Kozbeyli, a titkos zug

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Kozbeyli olyan falu, melybe első látásra beleszeret mindenki, és többször vissza-vissza fog térni. Mi jártunk már ott októberben, májusban, valamint januárban, és évszaktól függetlenül jól éreztük magunkat.

Érdekessége, hogy ha valakivel beszélgetünk róla, két reakcióval találkozunk: vagy még soha nem hallott róla, vagy annyira szereti, hogy oda szeretne költözni. Korábban innen mindig elvándorlás történt, az elmúlt években azonban tényleg sok, nyugalmasabb életmódra vágyó költözött ide.

Miért nem ismerik? Nincs nagy reklámhadjárat körülötte, ami jót is tesz neki. Elhelyezkedése miatt is elkerülhetik. Két nagyon népszerű nyaralóhelyre (Foça és Yeni Foça) vezető két főútvonal közé ékelődött hegyeken található. Valószínűleg egyszerűen soha nem kanyarodtak fel az arra járók.

Pedig a kilátás önmagában megéri, és ha hozzátesszük a történelem tapintható jelenlétét, a főtéren illatozó, sülő kolbászt, a messze földön híres finom kávét, ami itt kapható, kihagyhatatlan lesz az ajánlat. Izmir központjától 60 km-re fekszik, így egy óra alatt el is érkezhetünk a nyugalom szigetére a nyüzsgő városból.

A falut két jól elkülöníthető részre oszthatjuk fel. Kirándulásunkat mindkét helyen kezdetjük, mert a két szintet hangulatos házakkal, kapukkal rendelkező szűk utcácskák kötik össze. A felső részen található a falu mecsetje és jó néhány elhagyatott ház. Az alsó faluban van a főtér a kávézóval és a kis éttermekkel, illetve időszakonként piaccal.

A falu történelme 600 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Azt mondják, hogy Kuzubeyi nevű feudális úr alapította, a falu neve is innen származik. A török és rumeli lakosság együtt élt itt. Valószínűleg a fent említett kétféle falurész is ennek köszönhető, a két nép lakosai más-más utcákban építették házaikat.

Ahogy azt a környék történelmének olvasása során megtudhattuk, az 1923-as lakosságcsere az itt élőket is érintette: a rumeli lakosság Görögországba költözött, és ugyanolyan lélekszámban kaptak itt új életteret a környező szigetekről származó török lakosok.

A magasban épült mecset 17. századi. Teraszáról a kilátás lélegzetelállító. Kis udvara, a körülötte lévő padok, és a kút megállásra, pihenésre ösztönzi a látogatót.

Környezetében inkább elhagyatott, romos házak találhatók. Vannak egészen beomlottak is, vannak kicsit jobb állapotban levők is. A falaknál pedig sok szebbnél szebb vadvirág, közöttük pedig tyúkok, kakasok, kiskutyák – így a gyerekek is élvezik a bolyongást.

A nagy séta után jöhetnek a gasztronómiai élvezetek az alsó falurészben. A kis főtéren van egy kis falusi kávézó, egy boltocska, egy étterem, és egy kemence, amiben a rudakon lógó kolbászokból szeletelve sütnek ki ott helyben. Kis faszékeken üldögélve ehetünk jobbnál jobb, nagyon törökös ételt.

Nem kérdés, hogy a finom lakoma után azonnal átmegyünk egy remek kávéra a falu híres Şakir’in Dibek Kahvesi nevű kávézójába. Bár hasonlít, de nem azonos a török kávéval. Mit jelent a dibek kávé? Sokan úgy tudják, ez a kávé főzésének módja, de nem így van. A név onnan származik, ahogyan kávét „őrlik”. Ebben az eljárásban a fatüzeléssel megpörkölt kávét egy kerek kőlap közepében vájt mélyedésben egy szintén kőből készült rúddal törik össze. Ezt követően átszitálják. A kávé illata és íze különleges, színe sötét, és megőrzi eredeti zsírtartalmát. Megkóstoltuk többször is. Sokan azt ajánlják, itt kezdjük túránkat, és utána sétáljunk. Én azt mondom – kipróbáltam mindkét módot – séta előtt és séta után is igen jól esik.

Meg kell említenem még a helység híres szülöttjét. 1946-ban a faluban született és itt végezte el az iskola alsó tagozatát Hüseyin Yurttaş török író, költő. Mára a török irodalom jelentős személyisége. 13 verseskötete, 15 gyermekkönyve, 5 novelláskötete jelent meg, és ezidáig 7 irodalmi díjjal tüntették ki.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here