Az elmúlt hónapokban Törökország érdeklődése a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt jelentős vitákat váltott ki a geopolitikai elemzők és a nemzetközi politikai döntéshozók körében. Mi motiválja az eurázsiai állam érdeklődését a BRICS-országok iránt? Milyen előnyökkel és kihívásokkal járhat egy ilyen lépés, és hogyan illeszkedik mindez Ankara tágabb geostratégiai célkitűzéseihez?
A Nyugaton túl is van élet
Törökországnak a BRICS-országokkal való kapcsolatát a külpolitikája diverzifikálására irányuló szélesebb körű stratégia részének kell tekinteni. Az elmúlt két évtizedben Ankara egyre inkább igyekezett kiterjeszteni a befolyását és kapcsolatokat építeni a hagyományos nyugati szövetségesein túl. Ennek célja az eurázsiai állam geopolitikai pozíciójának erősítése, valamint gazdasági és politikai érdekeinek védelme a gyorsan változó globális rendben.
Történelmileg Törökország külpolitikája túlnyomórészt nyugati orientációjú volt, a NATO- és az EU-tagságra való törekvésre összpontosítva. Az uniós csatlakozási folyamat elakadása miatti csalódottság és a nyugati szövetségesek által Törökország biztonsági aggályainak érzékelhető elhanyagolása azonban arra késztette Ankarát, hogy más utakat keressen.
Ezek közé tartoznak a közép-ázsiai türk nemzetekkel való kapcsolatok megerősítésére – főként a Türk Államok Szervezetén keresztül –, az Arab Ligában és az Iszlám Együttműködési Szervezetben (OIC) betöltött szerepének újbóli megszilárdítására, valamint az ENSZ-ben való aktív részvételre irányuló kezdeményezések.
Törökország proaktív álláspontja a különböző nemzetközi platformokon egyértelműen mutatja, hogy Ankara arra törekszik, hogy jelentősebb szerepet játsszon a globális színtéren.
A BRICS-tagságra való törekvéssel Törökország célja, hogy nyugati szövetségeit más gazdasági és politikai platformokon kialakított szilárd partnerségekkel egészítse ki, és ezáltal mind a nyugati, mind a nem nyugati befolyási szférában kulcsfontosságú szereplőként pozicionálja magát.
Forrás: makronom.eu