Török férfiak

Keveset írok a férfiakról Törökországban. Ennek több oka is van. Az Erasmus elején elég sok vett körül, aztán ez a szám szerencsére csökkent, én pedig a kezdeti „lelkesedés” után sokat változtam és hamar ki is ábrándultam. Visszatértem a megszokott és számomra rendes kerékvágásba és megtanultam értékelni mi és ki is van mellettem.De ez itt nem olyan egyszerű mindenkinek, ahogyan én is látom. A párok, akik ide együtt érkeztek és kezdték meg a fél évig tartó időszakukat, ma már vagy nincsenek együtt, vagy a szakítás szélén állnak, akármennyire is próbálják palástolni. Mert, hogy palástolják és inkább elfogadnak egy helyzetet, amely már egyikőjüknek sem hoz fejlődést, csupán nyafogást és kritizálást. De hát mindenki úgy rontja el az életét és pazarolja az idejét, ahogy azt Ő szeretné.Voltak akik otthon hagyták a szerelmüket. Közelebbi kis barátnőim közül volt aki közben szakított, mert a barátja nem látott tovább a féltékenységtől, az Isten tudja miért és volt olyan fiú ismerősöm is aki ugyan megcsalta a barátnőjét itt, de elfelejtette mondani, hogy el is voltak jegyezve. A hűségesek voltak a legkevesebben. Nem tudom mi a varázsa az Erasmusnak, de annyi pletykát és igazi történetet is lehetett hallani, mint otthon 1 év alatt (pedig az én egyetemem sem a zárt ajtóiról híres), hogy a végére már tényleg nem lehetett kinyomozni valójában ki is volt kivel?

Tovább a bloghoz