Sitkei Levente: Adana szelleme

Törökország és Szíria a háború küszöbén állt. A kettejük közti határvonal erődök szigorú sorozatához hasonlított. Az arab országból özönlöttek a menekültek a török fennhatóság alatt álló Hatay tartomány táboraiba, Damaszkusz pedig ismét rákérdezett, voltaképp milyen jogon uralkodik Antiokhia szent városa felett Ankara világi és igen agresszív rezsimje.

Mindez 14 évvel ezelőtt történt. A választ az Adanában aláírt kiegyezés hozta el, amely voltaképp megnyugtatóan rendezte a két állam zűrös viszonyait. Hatay tartomány ügyét nem feszegetik, egymás köreit nem zavarják, s ha mégis, a megegyezés értelmében a másiknak joga van visszavágni.

Az adanai egyezményt most újra elővették Törökországban. Első pontja szerint „Szíria nem enged meg területén semmiféle olyan tevékenységet, amely Törökország stabilitását és biztonságát veszélyezteti”. Eredetileg ez a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) kiképzőtáborainak felszámolását célozta. Ankara azonban ezt könnyen értelmezheti úgy is – és ez a török újságcikkekből kiderül –, hogy Szíria menekültjei igenis stabilitását és biztonságát veszélyeztetik, azaz teljes joggal lép fel saját védelmében, az adanai egyezmény szellemét és betűjét követve. Így válik egy békeszerződés hadüzenetté, az olajág kutyakorbáccsá. Csak annyi kellett hozzá, hogy változzanak az erőviszonyok. 1998-ban Törökország egy évvel volt a katonai puccs után, háborúban a kurdokkal, harcban saját belső ellenzékével, a lopakodó iszlamizmussal. Szíria vezetője Háfez el-Aszad volt, akivel jobb volt nem ujjat húzni.

Most Törökország regionális nagyhatalom, Szíria pedig egy gyenge kezű vezető alatt útját kereső állam, amelyet hatalmas szövetségesei minden oldalról szorongatnak. Nem az a kérdés, hogy Törökország képes lenne-e benyomulni Szíriába, hiszen ez nem a képesség kérdése, hanem a hajlandóságé. A háború nem azért tör ki, mert Ferenc Ferdinándot lelövi Gavrilo Princip, vagy mert a király heves fogfájása miatt támadásra ad parancsot. A háború üzleti vállalkozás, lehetőség a befolyás növelésére, a belső feszültség levezető szelepe, és még sok egyéb haszonnal járó hatalmas esemény. Persze jelentős kockázattal jár, de a kormányok általában vállalják ezt a rizikót, főleg mert mások bőrére megy a véres játék.

A cikk folytatása > Magyar Nemzet

2012-04-13


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here