PÁRTDELEGÁCIÓ ERDOĞANNAL: Török beavatkozás Bulgáriában, avagy a Nagy Kirándulás következményei

Kép forrása: bg.wikipedia.org

A bulgáriai török párt, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (bolgárul: Dvizsenieza Pravai Szvobodi, DPS) vezetése június 5-én Törökországba látogatott, ahol Recep Tayyip Erdoğan államfő fogadta őket a külügyminisztere kíséretében. A gyors látogatás mögött vélhetően a Törökországban élő, több százezres bolgár állampolgársággal rendelkező bulgáriai törökök mozgósításának kérdése állhat a július 11-re kiírt bulgáriai parlamenti választások előtt.
A Nagy Kirándulás következményei

A jellemzően a Márvány-tenger vidékén, Isztambulban és az ország negyedik legnagyobb városában, Burszában élő bulgáriai török közösségek jó része az 1989-es „nagy kirándulás” idején hagyta el szülőföldjét. Őket további tízezrek követték az 1990-es években a bolgár gazdasági szerkezetváltás révén megugró munkanélküliség és gazdasági visszaesés miatt. Az uniós csatlakozás után a bulgáriai törökök már inkább az EU gazdagabb országai felé vették az irányt.

A Törökországban élő bolgár állampolgárok ügye – pontosabban választási részvétele – az 1990-es évek vége óta fontos kérdés: ekkor lehetővé vált a külföldi voksolás, a 2000-es évek során pedig már megközelítőleg 150 szavazókörben járulhattak az urnákhoz a szavazni kívánók.

Ezt egészítette ki az a gyakorlat, hogy a Törökországban alakult bulgáriai török szervezetek, olykor a helyi önkormányzatok támogatásával, a választások idejére buszokkal küldték Bulgáriába a választókat, akik összekötve a kellemest a hasznossal, nemcsak a DPS-re adhatták le a szavazatukat, de megtekinthették rég elhagyott otthonukat is.

Ez a változás jelentős mértékben növelte a DPS választási sikerét, így a 2000-es években a török kisebbség pártja bebetonozta magát a királycsináló szerepébe a bolgár belpolitikában, és számos alkalommal a kormánykoalíció tagjává is válhatott. A DPS szavazótáborának kiszélesedése viszont hangos kritikát váltott ki a politikai ellenfeleitől, elsősorban a szélsőjobboldali pártok (sokáig az ATAKA képviseletében), illetve a jobbközép GERB-kormányok részéről.

Ez végül oda vezetett, hogy a 2017-es választásokon a törökországi (nem uniós államokban lévő) szavazókörök számát 35-re csökkentették.
A DPS szerepe

Történt mindez annak ellenére, hogy a DPS jól belesimult a bolgár pártpolitikába, és az 1990-es évek elején jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült a török közösség markánsabb követeléseit (szélesebb oktatás, nyelvhasználat) kordában tartani, és ugyanakkor megakadályozni a radikalizációt. Részben ennek is köszönhető, hogy az 1980-as évek drámai eseményei, amelyek olykor fegyveres összecsapásokhoz is vezettek, nem ismétlődtek meg, s Bulgária elkerült egy jugoszlávhoz hasonló etnikai konfliktust.

A DPS integrálódása azonban azt is jelentette, hogy (mind) nagyobb részt kapott a korrupciós ügyekből.

Az ügynökmúlttal rendelkező alapító pártelnök, Ahmet Doğan ellen is eljárás indult korrupció vádjával, miszerint a korábban filozófiát oktató egyetemi tanár 750 ezer eurós konzultációs jutalékot vett fel 2008 és 2009 között négy vízerőmű építéséhez kapcsolódóan.

Az ügyben 2010 októberében felmentették, majd 2013-ban, egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után lemondott a pártvezetésről. De szürke eminenciásként a háttérben maradt, a 2020-as bolgár korrupcióellenes tüntetések is amiatt robbantak ki, mert a tengerparton építette fel a villáját és állami szervekkel védette.

De hogy jön a képbe Erdoğan?

A két vezető között (Doğan és Erdoğan) már a kezdetektől hiányzott a szimpátia, amit nemcsak az ideológiai különbségek mélyítettek el.

A DPS-t helyi beágyazottsága miatt nem lehetett Ankarából irányítani, ráadásul 2015-ben a párt az akkori orosz-török konfliktusban az oroszok mellett foglalt állást (Doğant, és az azóta az amerikaiak által is szankcionált DPS-s üzletembert, az oroszpártisággal vádolt Deljan Peevszkit, 2016-ban ki is tiltották Törökországból).

Doğan ellenlábasai (korábban Kasim Dal, majd a 2015-ben lemondatott pártelnök, Lütfi Mestan) azonban hiába siettek a török vezetőhöz, pártalapításaik kevés sikerrel jártak. Sőt, Mestan DOST nevű pártjának látványos támogatása csak diplomáciai feszültséghez vezetett Bulgáriával, miközben a DPS továbbra is a bulgáriai törökök legfőbb pártja maradt.

A hagyományosnak mondható DPS (Doğan)-Erdoğan ellentétben azonban új fordulatot hozott a tavalyi év vége, amikor a török államfő a DPS kongresszusára online jelentkezett be, s üdvözölte az újra választott pártvezetőt, Mustafa Karadayıt, illetve Bojko Boriszov akkori miniszterelnököt jó barátjának nevezte. Ezzel megüzente: fontos szövetségesnek tartja Boriszovot – aki több esetben is Törökország érdekében szavazott az Európai Tanácsban –, s jó néven veszi, ha a DPS támogatja az azóta egyre inkább visszaszoruló bolgár kormánypártot.

A 2021. áprilisi választás után elfogadott választási törvény módosítások eltörölték az EU-n kívüli országokra vonatkozó 35 szavazókörös limitációt (ezzel helyzetbe hozván az Egyesült Királyságban élőket is), ami hatalmas lehetőséget jelent a DPS számára. Becslések szerint 60 ezer szavazatot várnak Törökországból, de akár százezer is összejöhet – ebben az esetben akár 8-10 mandátum sorsa is eldőlhet.

A DPS törökországi látogatásáról nem készült hivatalos beszámoló, a párt vélhetően megkapta Erdoğan támogatását a választási mozgósítást illetően. Nagy valószínűséggel a jövőbeli tervek, így akár kormányzati részvétel is napirendre került. Még akkor is, ha a DPS-nek most nem sikerült koalícióra lépnie senkivel sem a bolgár pártok közül, de a jövőben külső támogatóként a kritikus kérdésekben hasznos szövetséges válhat belőle akár a jobb, akár a baloldali kormány számára, az új bolgár vezetés pedig bizonyos esetekben – Boriszovhoz hasonlóan – értékes gesztusokat tehet Ankarának.

Forrás: balk.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here