Európa kiszolgáltatott helyzete

Ha a törökök megindítják a migránsokat, azt egyetlen nyugati kormány sem éli túl

Az Európai Unió és Nyugat-Európa országainak politikusai sajnos az elmúlt évtized során „átaludták” a világ változásait. Nem vették észre, hogy szűkebb környezetünk, a Közel-Kelet, Észak-Afrika és persze Oroszország, valamint a függetlenné vált szovjet köztársaságok alapvetően változtatták meg térségünk gazdasági, politikai, katonai viszonyait. Ennek a tespedt, önelégült, befelé forduló, álproblémákkal foglalkozó politikának isszuk ma a levét.

A számos problémának egyike volt, hogy az EU nem kezelte megfelelő körültekintéssel Törökország legújabb kori felemelkedését. A 60-70-es évektől kezdődően mint olcsó munkaerőt biztosító országra tekintettek rá, ahonnan milliók érkeztek Nyugat-Euró­pába, pótolva a hiányzó munkáskezeket. Majd a nyugati befektetők is felfedezték Törökországot mint békés, nyugodt országot, ahonnan a térség más államai felé is előnyösebben építhették üzleti pozíciójukat. Nyugat-Európa abba az illúzióba ringatta magát, hogy a NATO-tag Törökország megelégszik ezzel a szereppel, és a török nemzet nem kíván többet magának. De a gazdasági alapok megerősödésével párhuzamosan az alvó oroszlán lassan felébredt, és kihasználva a környezetében zajló folyamatokat, megkezdte önmaga újrapozicionálását.

Ez a mintegy nyolcvanmilliós ország napjainkra elérte, hogy geopolitikai helyzetéből, gazdasági erejéből és nem utolsósorban katonai potenciáljából adódóan megkerülhetetlen tényezővé vált, és már nem csak Európának. Az Egyesült Államok, a NATO, Oroszország, sőt Kína is stratégiai szereplőként tekint a törökökre.

Hadserege létszámát tekintve a NATO-n belül a második legerősebb az Egyesült Államok után. Csaknem egymillió katona szolgál a fegyveres erők kötelékében, amit 380 ezer hivatalos tartalékos erősít meg. A 18 hónapos sorkatonai szolgálat eredményeként pedig mintegy húszmilliós mozgósítható hátországa van. Persze a hadsereg létszáma a XXI. században már nem elegendő a valós erejének meghatározásához. A török haderő felszereltsége is erősnek tekinthető, ha a hagyományos fegyverrendszereit vizsgáljuk. Emellett az elmúlt évtized során a török hadiipar is dinamikus fejlődésnek indult. Recep Tayyip Erdogan elnök bejelentette, hogy Törökország nem vásárol olyan fegyverzetet, amit maga is elő tud állítani. Napjainkban már a saját gyártású harci helikopterek, a harckocsik, a hadihajók, a rakéták és a kézi fegyverek is a rendszer részei. Sőt a nemzetközi piacon önálló szereplőként is megjelentek a török fegyvergyárak. Érdekesség, hogy a katonai célú drónok piacán már az ötödik legjobbként tartják számon a török fejlesztésű eszközöket.

Folytatás

Forrás: magyarnemzet.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here