Az iszlám Európában – Beszélgetés Rostoványi Zsolttal

Kép forrása: hu.m.wikipedia.org

Az átfogó, minden kényes kérdést érintő Az iszlám és a 21. század című könyve kapcsán beszélgettünk az iszlám- és a Közel-Kelet neves szakértőjével sztereotípiákról, integrációs lehetőségekről és kudarcokról, valamint a kereszténység és az iszlám kapcsolatáról napjainkban. Nem utolsó sorban pedig arról, hogy mindez milyen hatással van a mai európai társadalmakra.

– Itthon nagyon keveset tudunk az iszlámról, pedig a világon a második legnagyobb vallás a kereszténység után, Magyarországon 10-15 ezer muszlim él. Ön hogy mutatná be az iszlámot egy olyan embernek, aki egyáltalán nem ismeri?
– Az iszlám egyike a három nagy, monoteista, vagyis egyistenhívő világvallásnak – a másik kettő a judaizmus és a kereszténység –, egyúttal az egyik legnagyobb civilizáció. Követői száma mintegy 1,8 milliárd fő, a trendek alapján néhány évtizeden belül a kereszténységet megelőzve a legnagyobb világvallás lesz. Az iszlám Bassam Tibi politológus professzor szavaival olyan „organikus” vallás, amely igényt formál az élet valamennyi területének szabályozására. Én ehhez hozzátenném, hogy „elvileg”, mert ez a gyakorlatban nem egészen így néz ki. A szekularizáció ugyanis teret hódít az iszlám világban, és például a politikum vagy a gazdaság szféráját az iszlám világ legtöbb országában nem az iszlám szabályozza.

– Az európai lakosság mit láthat mindebből?
– Az iszlámmal kapcsolatban rengeteg a félreértés. Széles körben elterjedt egy olyan általánosító, esszencialista iszlámkép, amely monolitikus tömbként, tértől és időtől, történelmi körülményektől, társadalmi feltételektől elvonatkoztatott „zárt rendszerként” láttatja. És amelynek mindenre egyetlen, kizárólagos válasza van, illetve minden szempontból meghatározza a muszlimok mindennapi életét, cselekedeteit. Ez az iszlám ráadásul Európától „idegen”, és saját „felsőbbrendűségétől” vezéreltetve a hit minden eszközzel történő terjesztésére tör. Napjaink iszlámképét ráadásul a közel-keleti, pontosabban az „arab iszlám” dominálja, jóllehet a muszlimok mintegy kétharmada nem az arab világban, hanem Kelet- és Délkelet-Ázsiában él.

– És mi a valóság?
– A tényleges helyzet egészen más. Az iszlám rendkívül heterogén, sokféle és sokszínű. Igen nagy a különbség mondjuk a szaúd-arábiai és indonéziai iszlám között. Fejlődéstörténetét – beleértve napjaink iszlámját is – az egymással vetélkedő értelmezések sokfélesége jellemezte és jellemzi. Az iszlám nem monolit egység, bizonyos szempontból helyesebb „iszlámokról”, mint iszlámról beszélni. És ami nagyon fontos: a világon élő muszlimok elsöprő többsége az iszlámot mindennapi vallásosságát gyakorolva éli meg, vagyis nem mint ideológiát, nem mint „politikai iszlámot”. És még valami: véleményem szerint az alapvető értékeket tekintve a három monoteista vallás között nincs lényegi – avagy másképpen fogalmazva: nincs áthidalhatatlan – különbség. Az iszlám kollektivista szemléletű: nem az egyént, hanem a társadalmat, a közösséget, a családot helyezi előtérbe. Többek között olyan deklarált értékei vannak, mint minden ember egyenlősége, a társadalmi szolidaritás vagy a társadalmi igazságosság.

Folytatás

Forrás: konyvterasz.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here