Árpád-házi Szent Piroska

Kép forrása: commons.wikimedia.org

Ha egy magyar turista Isztambulban jár és betéved a mostanság múzeumként látogatható – korábban keresztény bazilika, majd muszlim mecset is volt – Hagia Szophiába, talán nem is tudja, hogy ott egy Árpádházi királylány képét máig őrzi egy réges-régi mozaikkép.

Az ortodox egyházban szentté avatott Piroska (más névváltozatban Prisca), vagy ahogy a hajdani Bizáncban hívták: Eiréne Szent László királyunk és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leánya volt. Korán árvaságra jutott, alig múlt két esztendős, mikor meghalt édesanyja, mindössze hét éves volt mikor édesapja is eltávozott. A kis hercegnő ettől kezdve nagybátyja, Könyves Kálmán udvarában élt és nevelkedett.

Akkoriban azért nem mindig volt könnyű a királylányok élete. Igencsak ritkán fordult elő, hogy szerelmi házasságot köthettek. Általában apjuk, rokonaik választottak nekik párt, természetesen az aktuális politikai széljárásnak, no meg a mindennél fontosabb „érdekeknek” megfelelőn. Ennek megfelelőn, Piroskát Ióannész Komnénosz bizánci trónörököshöz adták feleségül, hogy pontot tegyenek a két egymással határos hatalom, a Magyar Királyság és a Kelet-Római Birodalom közötti ellentétekre.

Piroska bizánci életrajzírója szerint viszont: „Amikor a dicső és kegyes császárok és házastársak, Alexiosz Komnénosz és Eiréné szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki minden tekintetben gazdag szépségekben, feleségül adták Istentől ajándékozott sarjukhoz, bíborbanszületett Jóannész császárhoz.” Szót sem ejt politikáról, inkább a menyasszony kiválóságát hangsúlyozza. Talán mert politikai ügyletnek indult, de mégis igazi szerelmi házasság lett belőle.

Az esküvő elött, a szokásoknak megfelelően, Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Feltehetően nem véletlenül: anyósát is így hívták.

Bizáncban szinte soha nem ment simán a trónutódlás. I. Alexioszt, Ioannész édesapját még halálos ágyán is arról győzködte felesége és legidősebb lánya, Anna Komnéné, hogy változtassa meg végakaratát és Anna férjére, Niképhorosz Brüennioszra hagyja a trónt. Az öreg császár makacs ember lehetett, mert határozott választ nem tudtak kicsikarni belőle, bármennyire is erősködtek. Szép Ióannész – „Szép” volt Piroska férjének az előneve – így megszerezhette az uralmat, de helyzete bizonytalanságára jellemző, hogy atyja temetésén sem volt hajlandó részt venni.

Hatalmát csak a következő esztendőben tudta megszilárdítani, miután felszámolt egy ellene szerveződött összeesküvést, melyet anyja és nővére Anna vezettek. Talán feleségének, Piroskának – mi már csak maradjunk a magyaros névváltozatnál – is szerepe volt abban, hogy nem maradt hű a régi szép bizánci hagyományokhoz és nem végeztette ki ellene áskálódó nőrokonait. Megelégedett azzal, hogy kolostorba záratta őket.

Az ifjú császár – harmincévesen került uralomra – mellékneve – a Szép – ne tévesszen meg senkit. Türoszi Vilmos történetíró kifejezetten csúnyának és alacsonynak írja le, ráadásul sötét bőre miatt még mórnak is gúnyolták. Persze csak a háta mögött… E tulajdonságai azonban nem akadályozták meg abban, hogy dinasztiájának egyik legnagyobb császára legyen.

A császári párnak nyolc gyermeke született, a császárné „egyenlő számú fiú-és leánygyermeket szült, összesen nyolcat, és ezeket pompásan és császári módon nevelte fel”.

Piroska a messzi Bizáncban sem feledkezett meg hazájáról, gyakran fogadott magyar követeket és nem egyszer ő közvetített hajdani és új hazája között. Feljegyezték róla, hogy „az alattvalóknak a császári udvarhoz intézett ügyeiben jó közvetítő volt, a nélkülözőket felkarolta, nekik mindenben kezét nyújtotta, szíves volt az alamizsnálkodásban, az özvegyek és árvák támogatásában, a szerzetesek szállásaira való kiadásokban és adományokban”.

Nem véletlen, hogy a Hagia Sophiában látható mozaikképe – mellesleg talán az egyetlen fennmaradt Árpád-házi személyről készült hitelesnek mondható ábrázolás – is adakozás közben ábrázolja. Nem csupán a rászorulókat támogatta, de a bizánci keresztény egyházat is. Nevéhez fűződik a máig látható Pantokrator-kolostoregyüttes megalapítása is, mely a három templomon kívül két szerzetesi kolostort, idősotthont, kórházat, rokkantmenhelyet és árvaházat is foglalt magában. Az itt található 50 ágyas kórház mind az Arab Birodalom kórházainak és a középkori Európa kórházainak építésekor példaképül szolgált.

„Piroska egyik fia I. Mánuel (1143-1181) néven beírta magát Bizánc és a balkáni országok történetében. Szent László leányági unokája méltó volt az Árpádok hírnevéhez és – talán anyjától tanultakat követve – ismét felvirágoztatta a birodalmat és kiterjesztette uralmát a balkáni államokra.”

A magyar királylányból lett, szentté avatott bizánci császárné ünnepét a görögkatolikus egyház augusztus 12-én, az ortodox egyház augusztus 13-án üli meg.

Piroska úgy maradt meg az emlékezetben, mint a családjában és a közéletben egyaránt helytálló szelíd és okos asszony példaképe.

Forrás: https://hungaryfirst.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here