Argentína és Törökország nagyon hasonló cipőben járnak

Mindkét ország valutája zuhanórepülésben van, azonban csak az egyikük hajlandó bevenni a „felírt gyógyszert”. A gond csak az, hogy ez sem működik.

Ha egy feltörekvő piac elveszíti hitelezői pártfogását, hogyan kellene reagálnia az adott ország kormányának? A politikai recept általában nem tartalmazza a központi bank megfélemlítését, a „kamat-lobbi” elleni fellépést, a szövetségesekkel való összezördülést, az IMF segítségének visszautasítását, a dollár folyamatos pocskondiázását vagy az elnök vejének pénzügyminiszterré való kinevezését. Törökország mindezt megtette, így a török líra ebben az évben ennek megfelelően elvesztette értékének több, mint 40 százalékát.

Argentína ezzel szemben sokkal inkább ragaszkodott a konvenciókhoz: pénzügyminisztere két közgazdász diplomával rendelkezik, központi bankja őrült tempóban hajtott végre kamatemeléseket (augusztus 30-án 45-ről 60 százalékra), és kormánya tárt karokkal fogadta a nagylelkű, 50 milliárd dolláros IMF-mentőcsomagot, amelyből 15 milliárd dollárt azonnal meg is kapott a bajba jutott ország. És mégis, az argentin peso idén értékének több mint 50 százalékát elvesztette.

Miért hozott ilyen gyenge eredményeket az argentin politika? A kérdés egyre sürgetőbb. Az amerikai monetáris szigorítás és a Donald Trump amerikai elnök kereskedelempolitikája miatti aggodalmak azt jelentik, hogy sok feltörekvő piacnak van félnivalója.

Az argentin kormány szeptember 3-án komoly megszorítások bevezetéséről döntött – egyebek között megszünteti a minisztériumok felét és emeli az exportadót –, hogy csökkentse a költségvetési hiányát, és stabilizálja a nemzeti fizetőeszköz összeomlásától sújtott gazdaságot. A jelenlegi tervek alapján a kormány már jövőre egyensúlyba akarja hozni a költségvetést, 2020-ra pedig 1 százalékos elsődleges többletet akar elérni.

Vajon Argentína jól teszi, hogy kitart a kemény fellépés szükségessége mellett? A tervezett megszorítások ellen már így is rengetegen tiltakoznak, nem egyszer ezrek vonultak utcára és tüntettek olyan transzparensekkel, amelyeken az „Elég a megszorításokból!” vagy „Macri=éhség” feliratok virítottak. Talán Mauricio Macri argentin államfő is jobban járna, ha egyik saját gyermekét nevezné ki pénzügyminiszterré? A válasz természetesen nem.

Fontos azonban megvizsgálni, hogy a peso szánalmas teljesítménye főként nem a hagyományos gazdasági problémákban keresendő, hanem három egyéb, jelenleg fennálló tényezőnek tudható be:

Folytatás

Forrás: kitekinto.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here