Amikor mindenki ellenség

Évek óta figyelem Törökország gazdasági ámokfutását és látom, ahogy egyre jobban haladnak a totális összeomlás felé – olyan klasszikus hibákat csinálnak, amelyekről már 100 éve kiderült, hogy mihez vezetnek. Az elmúlt 2-3 évben egyértelművé vált számomra, hogy a valóságtól elrugaszkodó, azt nem értő, mindenkiben ellenséget kereső gazdaságpolitika valószínűleg nagyon komoly problémákat fog okozni, erről legutóbb 2017 elején írtam.

(Bár elismerem, hogy sokkal tovább húzzák, mint gondoltam.)

Nem mennék ismét bele a részletekbe, de ami egészen elképesztő a török történetben az az, hogy azt hiszik a döntéshozók, hogy szembe tudnak menni a gazdasági törvényszerűségekkel, illetve azt is elhiszik teljes paranoiájukban, hogy mindenki összeesküdött ellenük, és hogy rajtuk kívül mindenki szembejön az autópályán, csak ők tudják a helyes irányt. Az ilyen gondolkodású rendszerekbe kódolva van a gazdasági összeomlás, mivel a kis hibákat, amelyeket korábban még könnyen ki lehetett volna javítani, addig hagyják nőni, amíg már nincs ellenszere, avagy olyan fájdalmassá válik, hogy bevetése teljes népszerűségvesztéshez vezetne. Már évekkel ezelőtt le kellett volna állítani a dollárban történő eladósodást, meg kellett volna emelni a kamatokat, le kellett volna fékezni a túlhevülő gazdaságot, kiegyensúlyozni a folyó fizetési mérleget. Igen, ez lassulással, sőt valószínűleg recesszióval is járt volna, de ha ezt megteszik 2014-15-16-ban, amikor a nemzetközi környezet támogató volt, akkor abból azért hamarosan talpra lehetett volna állni.

Ja, persze nem tették mindezeket meg, mert akkor elveszett volna Erdogan népszerűsége. Helyette felrúgták a sokéves kurd békefolyamatot, beavatkoztak Szíriában – klasszikus recept a népszerűségnövelésre a hazafias háború. Ugyanezt csinálták az oroszok is, amikor pár éve összeomlott az olajár: Ukrajna, Krím, Szíria, Putyin kitünteti az orosz hősöket, Putyin tankot vezet, stb. De volt egy hatalmas különbség: mindeközben az oroszok egy olyan ortodox kiigazítást rittyentettek, hogy az IMF Bokros-csomaggal díszített csillagkeresztjét is megkaphatták volna. A törökök azonban nem ezt tették, hanem a növekvő inflációért és gyengülő líráért mindenki mást okolnak: a spekulánsokat, a gülenistákat, a belső ellenzéket, az újságírókat, stb. Persze ha megteszik az elkerülhetetlen kiigazítást, akkor valószínűleg nem kapja meg a királyi koronát Erdogan. Valamit valamiért. Cserébe most majd kétszer-háromszor akkora fájdalmat fog elszenvedni Törökország, de ez mikor érdekelte a szultánt?

A cikk folytatása>>>

forrás: alapblog.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here