A változó Törökország története a rakisüvegek tükrében

Kadri Gürsel írása

A nagy – így hívják a törökök egymás közt a 7 deciliteres alkoholpárlatot, a rakit, az ország nemzeti italát.

Az üveg története az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) kormányzása alatti Törökországnak a politikai iszlám térnyerését követő vallási-konzervatív átalakulásának története is egyben. Tükrözi a szekuláris elemek ezzel a változással szembeni ellenállását, így a társadalom különböző szegmensei közti feszültséget és polarizáltságot is. Nem kell innunk a rakiból ahhoz, hogy megértsük ezt a folyamatot – elég, ha végignézzük a palack történetét és azt, hogy mit szimbolizál.

Hogy mi is valójában a raki? A török ​​élelmiszerkódex definíciója szerint egy olyan ital, amit házi szőlőből és ánizsból, hagyományosan rézből készült desztilláló üstben állítanak elő egy speciális eljárás során.

Ez a hivatalos megfogalmazás teszi a rakit nemzeti itallá. A raki a mezék (előételek) királya, a raki asztalok középpontja, melyek körül a törökök hosszú beszélgetésekbe merülnek, legyenek ezek politikai eszmecserék vagy személyes anekdotázások. Egy szónak is száz a vége: a raki kultúrája nagyon gazdag, az előállítástól egészen a fogyasztásig.

Mint minden más alkoholnak, a rakinak is vannak káros hatásai. A török kormány rakival szemben folytatott háborúja azonban inkább ideológiai indíttatású, semmint közegészség-védelmi jellegű.

Amint azt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkohollal kapcsolatban készített 2018-as világszintű jelentése mutatja, Törökországban az alkoholfogyasztás és az alkoholfüggőség mértéke igen alacsony a többi országhoz képest. Ezek a számok aligha támasztják alá a kormány rakival szembeni intézkedéseinek létjogosultságát.

A tiszta alkohol törvényes és illegális fogyasztása például 2003 és 2005 között Törökországban 3,4 liter volt fejenként a 15 év felettiek esetében, míg a WHO országainak átlaga az európai régióban jóval magasabb volt: 11,9 liter. A 2008–2010-es időszakban ez az arány 58%-kal, 2 literre csökkent fejenként, míg az Európai Unióban az egy főre jutó alkoholfogyasztás 10,9 liter volt. Ráadásul a 2010-es adatok azt mutatják, hogy a török ​​állampolgárok 79,6%-a azt állítja: soha életében nem ivott alkoholt. Az antialkoholisták aránya eléri a 86,2%-ot, beleértve azokat is, akik úgy nyilatkoztak, hogy bár korábban fogyasztottak alkoholt, most már nem teszik azt. Ami az alkoholfüggőséget illeti, Törökország a maga 0,8%-os arányával jóval az európai régió 4%-os átlaga alatt marad 2010-ben – a WHO adatai szerint.

A statisztikák és azok idővonala azt sugallják, hogy Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök aligha tulajdoníthatja magának a törökök mérsékelt alkoholfogyasztók közötti helyét, és az alacsony alkoholizmus-rátát. Ennek ellenére igaza volt, amikor a június 24-i szavazást megelőző választási kampányában kijelentette: „Azóta, mióta polgármesterként hivatalba léptem, akármerre járok, eltávolítom az alkoholt.”

Ezzel az isztambuli főpolgármesterségére utalt. 1994-es megválasztását követően Erdoğan egyik első dolga az volt, hogy betiltotta az alkohol árusítását az önkormányzati létesítményekben. 2004-ben, egy évvel azután, hogy miniszterelnök lett, Erdoğan privatizálta azokat a gyárakat, amelyek rakit és egyéb likőröket gyártottak. Napjainkban nyolc magánvállalat termel rakit.

Erdoğan alkohollal kapcsolatos álláspontjának ideológiai gyökerei legjobban talán az AKP törvényhozóinak 2013 májusában tartott miniszterelnöki beszédében fedezhetők fel. „Azt mondják, ezt a hitem miatt tettem” – mondta. Majd hozzátette: „Ha egy vallás – legyen az bármelyik – a helyes irányt mutatja, akkor ellenezni fogjátok csak azért, mert ez egy vallás parancsa? Hogy lehet az, hogy a két iszákos törvényeit elfogadjátok, míg a vallás törvényeit elutasítjátok? … Senkinek sem kellene identitáskérdést csinálnia az alkoholból. Ez nem egy beavatkozás valakinek az életvitelébe. Ha inni akarsz, menj és igyál otthon.” A „két iszákos” alatt Erdoğan Mustafa Kemal Atatürköt, a modern Törökország alapítóját és jobbkezét, Ismet Inönüt értette.

Napjaink Törökországában az alkoholellátást teljesen elkülönítették a köz- és kormányzati funkcióktól.

Erdoğan az azonnali és teljes tilalom bevezetése helyett az alkoholárusítás fokozatos, de folyamatos csökkentése mellett döntött, melyet a magas adók és szigorú szabályozások révén, az alkoholértékesítési engedélyek kibocsátásának és megújításának megnehezítésével, valamint társadalmi és politikai nyomásgyakorlással ért el. Ezzel biztosította vallási-konzervatív bázisának beleegyezését anélkül, hogy nagykereskedelmi alkoholtilalmat vezetett volna be.

A rakira kivetett hatalmas adók jól mutatják, hogyan lehet beleegyezést elérni a nem egyenlő mértékű adózással. Az alkoholtilalmat kívánók egyelőre el tudják fogadni, hogy az nem valósul meg, profitálva a kocsmázók által fizetett magas adókból. A rakira kivetett adók mértéke és a rakifogyasztókra nehezedő nyomás Törökország demokráciától és jogállamiságtól való távolodásával párhuzamosan nőtt. Az AKP tekintélyelvűsége 2008-ban kezdődött a legjelentősebb sajtóorgánumokra mért támadásokkal, amelyeket bojkottfelhívások, majd később súlyos adóbírságok jellemeztek.

Az elmúlt 10,5 évben a rakira kivetett speciális fogyasztási adó (ÖTV – Özel Tüketim Vergisi = „luxuscikkekre” kivetett adó) 593,3%-os növekedést mutatott, beleértve az elmúlt öt év 262%-át. A legnagyobb növekedés júliusban volt: 15,5%. Mindeközben az infláció mértékét meghatározó fogyasztói árindex az elmúlt 10 és fél év során 145%-kal nőtt, ami azt jelenti, hogy az ÖTV emelkedése a raki esetében 448 százalékponttal meghaladta az inflációt. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas eltérés politikai és ideológiai okokra vezethető vissza.

Egy évtizeddel ezelőtt Törökországban parlamentáris alapú irányítási rendszer volt, míg ma önkényuralmi elnöki rezsim van, a hatalom egyetlen személy kezében koncentrálódik, a fékek és ellensúlyok pedig megsemmisültek.

Jelenleg egy 7 deciliteres raki 119 török ​​lírába kerül (kb. 5600 Ft), amelynek 18%-át (21,4 lírát) az adó, 56%-át (67 lírát) pedig az ÖTV teszi ki. 2017-ben Ankara 138 milliárd líra bevételre tett szert az ÖTV-ből, melynek 7,2%-a (10 milliárd líra) alkoholtartalmú italokból származott.

Fogyasztói oldalon ez azt jelenti, hogy 119 lírából 88,4 lírát fizetnek be az iszákosok egy üveg raki után az állami költségvetésbe adóként.

Európában a tiszta alkoholra vonatkozó legmagasabb speciális fogyasztási adó Svédországban van: 53,78 euró (kb. 17500 Ft) literenként. Ugyanakkor Törökországban a raki készítésénél használt tiszta alkoholra kivetett ÖTV 213 török ​​líra (kb. 28 euró, 9300 Ft) literenként. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Svédországban, ahol az alkoholproblémák sokkal súlyosabbak, mint Törökországban, ez sokkal érzékenyebben érinti az iszákosokat, ugyanakkor ez a benyomás gyorsan szertefoszlik, ha a vásárlóerőt vesszük figyelembe. Ebben az értelemben a török ​​adó tényleges értéke 2,7-szer nagyobb, mint Svédországban. Más szóval, az a díj, amelyet a törökök fizetnek, a legmagasabb alkoholadó Európában – a vásárlóerő szempontjából.

Ennek természetesen vannak következményei. Az adóterhek növekedésének, és a társadalmi nyomás hatására bezáró szeszesital-boltoknak köszönhetően a rakiértékesítés elkerülhetetlenül csökkent: a 2012-es 44,6 millió literről 2017-ben 37,3 millió literre.

Ugyanakkor épp ezeknek a hatásoknak köszönhetően hatalmas növekedés figyelhető meg a házi raki előállításban. Sokan, akik nem szívesen fizetnek ki 119 lírát egy üvegért, saját rakikészítésbe fogtak, melynek során növényi alapú etilalkohol és az ánizsolaj keverékét használják, aztán ezt egy darabig pihentetik, majd fogyasztás előtt vizet adnak hozzá. A szakértők szerint azonban ez nem igazi raki, mert nem desztillált.

A másik következmény a gettósodás. Isztambulban folyamatosan tűnnek el a kerületek hagyományos tavernái, és helyettük tavernanegyedek alakulnak ki Kadiköyben, az ázsiai oldal világi fellegvárában.

A raki iparág egyik – neve elhallgatását kérő – vezetője úgy nyilatkozott: „Elszomorít, hogy egyesek hősnek, mások hitetlennek tartanak. Egy olyan asztalnál szeretnék ülni, egy olyan oldalt szeretnék képviselni, ahol az embereknek nincsenek előítéletei egymással szemben. Támogatom, hogy a raki politikamentes legyen. Bármi is történik, mindez azért van, mert nincs [valódi] jog és média.”

Javítás: 2018.10.03. E cikk egy korábbi verziója hibásan említette az ÖTV százalékos növekedését és ennek az eltérését az inflációs ráta emelkedésének viszonylatában.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Al-monitor


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here