A törökországi fekete rózsa – mítosz vagy valóság?

Nazlan Ertan írása

Természetesen nem mítosz. Nézzék meg Önök is!” A 19 éves kapitány türelmetlenül mutat a feketés, szárított rózsabimbóra, amely a hajó kormányosfülkéje felett lóg. A fedélzeten lévő turisták azonnal kattogtatni kezdik fényképezőgépeiket. Ketten közülük már 1-1 gondosan becsomagolt rózsatövet is tartanak a kezükben, hogy otthon elültessék és megfigyeljék, vajon szárba szökken-e a híres fekete bimbó.

A Halfeti fekete rózsa rejtély azoknak a turistáknak, akik ellátogatnak az Eufrátesz partján elterülő festői kisvárosba. […] A helyiek csak „síró arab lány” néven ismerik a rózsát, mely egy romantikus regényt (Nazli Eray: Halfeti fekete rózsája), egy 3 évig futó televíziós sorozatot (Karagül) és egy parfümöt (Halfeti Eau de Parfum) is ihletett. Ha a Google-ben rákeresünk a fekete rózsa szókapcsolatra, akkor láthatjuk, hogy a vélemények mennyire megoszlanak: a helyi médiában török ​​tisztviselőket idéznek, akik a ritka rózsa szépségéről áradoztak, míg a külföldi oldalak – köztük a Snopes – szerint a fekete rózsa nem is létezik, az arról készült fényképek pedig pusztán mesteri hamisítványok.

Mehmet Erdogan kapitány, aki hajóját találóan Black Rose1-nak nevezte el, szilárdan hisz a fekete rózsa létezésében. „Szerintem az emberek azért nem hiszik el, hogy rózsa fekete, mert az Halfetin kívül sehol máshol nem termeszthető” – mondja. „Erre a mikroklímára és talajminőségre van szüksége a fekete rózsának.

Szomorúan teszi hozzá: „Sokan elhagyták a rózsakerteket, miután a Birecik-gátat 2000-ben véglegesítették és a régi várost elárasztották vízzel.

A Földművelésügyi és Erdészeti Minisztérium helyi szervezete, a Halfeti mezőgazdasági hivatal elhatározta, hogy életben tartja a rózsát. „Négy évvel ezelőtt elkezdtünk Halfetiben üvegházakat építeni, melyekben rózsákat termesztenek” – mondta Hakan Akmese, az iroda vezetője. „Napjainkban három különböző üvegházban 500 rózsatövet nevelünk. A rózsákat nem árusítjuk, hanem különleges dobozba helyezve elajándékozzuk őket (VIP turistáknak, újságíróknak, tisztviselőknek stb.).”

Halfeti, amely Délkelet-Anatólia két legnagyobb városa – Gaziantep és Sanliurfa – között található, a Birecik-gát miatt most két részre szakadt. Az „új város” egy rendetlen, csúnya építészeti tályog a folyó partján, míg az óváros – régi örmény és görög kőházaival – több mint fele víz alatt van.

A Black Rose1 egyike azon hajóknak, amelyek Új Halfetiből az Eufrátesz folyón szállítják a turistákat, érintve az elhagyatott román kori Rumkale erődöt. Útjuk során megállnak egy kávézónál, mely Savasanban, a félig elsüllyedt faluban található, s melyet a helyiek csak Beresul (=az erőd falánál) néven ismernek. Itt a vízzel körbevett minaret szürreális látványa tárul a látogató elé. Az egyik régi, elhagyatott házban egy felirat olvasható: „Semmi nem tart örökké.”

Minaret az Eufrátesz folyó mentén, a félig víz alatti Savasan faluban (Nazlan Ertan / Al-Monitor)

A falu egyetlen lakója a 80 éves Hasan Mutlu, akit csak „Halfeti Robinsonjaként” említ egy dokumentumfilm. Mutlu egy kávézót üzemeltet a betérő turisták számára. „Nem tudom, meddig tudom még ezt csinálni” – mondja, majd hozzáteszi: „Egymagam vagyok itt, és a munka sem lesz könnyebb, ahogy öregszem.”

A kávézóba látogató turisták száma növekszik, mivel a város egyre inkább kedvelt a turisták körében – a helyi hatóságok szerint. 2013-ban a város csatlakozott a cittaslow hálózathoz, ahhoz az olaszországi mozgalomhoz, amelynek célja a városi élet ritmusának lassítása és az ökológiai harmónia előmozdítása. Seref Albayrak, akit 2016-ban neveztek ki a város polgármesterének miután a korábbi polgármestert menesztették, szinte naponta szerepel a helyi médiában, és azzal büszkélkedik, hogy a város a kulturális örökségben gazdag Délkelet-Anatólia egyik kulcsfontosságú állomásává vált.

Albayrak, aki az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) polgármesteri címéért indul a tavaszi választásokon, az Anatóliai Hírügynökségnek elmondta, hogy nyáron hétvégenként több mint 10 000 turista érkezik a kisvárosba. A város 2017-ben félmillió embert látott vendégül, és a várakozások szerint ez a szám 2019-ben megduplázódik. Albayrak hozzáteszi, hogy a város a fekete rózsa hírnevéből kovácsol tőkét. „A parti sétányon üvegházakat építettünk, ahol fekete rózsákat termesztünk, így a városba látogató turisták is megcsodálhatják őket” – mondta 2018 augusztusában. „A városi asszonyok fekete, rózsa alakú csokoládét és feketerózsa-lekvárt készítenek. A fekete rózsából szappan és lokum ​​is készül.” A Halk Egitim, a helyi felnőttoktatási központ képzéseket szervez nők számára, hogy a fekete rózsából öregedés elleni arckrémeket tudjanak előállítani.

Ez nem hibrid, ez egy helyi faj” – hangsúlyozza Akmese. „Fekete, ha tavasszal és ősszel virágzik. Más hónapokban sötétvörös. Ehhez a területhez tartozik, Halfeti mikroklímájához és a terroirjához (terroir = a helyi éghajlat, a geológiai tényezők, a talaj és a talajművelés tényezőinek összessége).” Az Al-Monitor újságírója ottléte során egyetlen sötétvörös, és nem teljesen fekete rózsaszálat látott.

Hasan Akan, a Harrani Egyetem oktatási karának dékánja szerint a rózsa gyökerei Franciaországba nyúlnak vissza. Turhan Baytop, az Isztambuli Egyetem gyógyszerész-professzorának tanulmánya szerint a Halfeti fekete rózsa Lyonból került Törökországba a 19. században, és ugyanabból a növénytani családból származik, mint a XIV. Lajos nevű rózsa.

És hogy miként került Délkelet-Törökországba? Senki sem tudja” – teszi hozzá Akan.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Al-Monitor


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here