A török eszközárak érdekes szintre estek, de a válság hosszabb lesz, mint azt sokan gondolják

A török tőkepiac makro oldalról nézve alapvetően befektethetetlen volt számunkra az elmúlt öt évben. Bár a GDP gyorsan emelkedett, de a növekedés szerkezete fenntarthatatlan volt, külföldről finanszírozott hitelboomon alapult. Az egyensúlytalanság fájdalmas kiigazításának szükségessége nem volt kérdéses, csak pontos időpontja lehetett bizonytalan. Most már tudjuk: a válság 2018 augusztusában a líra összeomlásával elérkezett.

A recesszió tavaly az utolsó negyedévben vette kezdetét, idénre – a visszaesés első teljes évére – pedig egy százalékos visszaesést vár az elemzői konszenzus. A török makróelemzők között uralkodó nézet, hogy idén egy rossz első félév után a másodikban megindulhat a talpra állás, alapvetően a nyomott bázis miatt. Jövőre pedig már 2,5 százalékos növekedésre számítanak.

Mindez számomra túl optimistának tűnik, figyelembe véve a probléma mértékét és jellegét. A túlzott hitel leépülése egy fájdalmas és elhúzódó folyamat, nem „V” alakú átmeneti recesszió. Ez a folyamat csődökkel, magas munkanélküliséggel jár, ami újra és újra negatív visszacsatolást jelent a gazdaság számára. Ilyenkor szoktak kihullani a csontvázak a szekrényből, vagyis ekkor derül ki egy csomó szereplőről, hogy a sikeressége hátterében nem volt más, mint túlzott kockázatvállalás. Bár elkezdődött a külső adósság leépülése, egy év alatt nem lehet akkorát előre lépni, hogy újra tartósan beinduljon a hitelezés. Főleg azért nem, mert a devizaleértékelődés hatására, a GDP-re vetítve még nem is csökkent a külső adósság, hanem tovább nőtt.

Hasonlóan korainak tűnik a bankszektor szereplőinek optimizmusa. A bankok szinte egyöntetű véleménye, hogy az idei évben 6-7 százalék körül fog tetőzni a nem teljesítő hitelek (NPL) aránya, némileg emelkedve a tavaly év végi négy százalék körüli szintről, utána pedig túl vannak a problémán. Ezzel szemben a múltbeli devizaválságokat bőven két számjegyű százaléknyi NPL jellemezte, Magyarországon például 17 százalék körül tetőztek a bankrendszer rossz hitelei 2013-ban.

Valószínűleg a bankok optimizmusa mögött nem áll más, mint a biztonság látszatának fenntartásának szükségessége. Beszédes, hogy az egyik legnagyobb privátbank, az Akbank, tavaly decemberben tőkét emelt, noha – ha elhinnénk, hogy idén 6 százalékon tetőzik az NPL-ük, akkor – erre semmi szükség nem lett volna. Lehet, hogy az idei év végén 6 százalékos NPL-t fognak papíron kimutatni a bankok, restrukturálásokkal elrejtve a valós problémát, de valószínűleg ez nem a probléma végét fogja jelenteni.

De milyen egy ilyen devizaválság, hogyan kell elképzelni a lefutását?

Folytatás

Forrás: alapblog.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here