Flesch István: „Megszorongatható”-e most Erdoğan? Kiút-e számára a „kurd békefolyamat” felújítása?

            Most azonban az „eredmények” sorában legfeljebb ott tartunk, hogy április 12-ig elnapolták az Értelmiségiek a Békéért bizottság tagjai egy részének isztambuli perét. A perbe fogott értelmiségiek – közöttük belföldi és külföldi egyetemi előadók, professzorok, filozófusok és közéleti személyiségek – 2016. január 11-én közzétett kiáltványukban sürgették a kurd–török megbékélés céljával kezdett tárgyalások felújítását. Egyúttal súlyos szavakkal bélyegezték meg a kurdlakta vidékeken indított és nagyszámú civil áldozattal járó gerillaellenes hadműveletek véres kegyetlenségét, az emberi jogok semmibevételét, a kijárási tilalmat, lakott települések ostromzár alá helyezését. Felszólították továbbá a török kormányt, hogy állítsa le kurdok és más kisebbségi népcsoportok eredeti lakhelyükről való elűzését, erőszakos „áttelepítését”. „Ezzel az állami bűncselekménnyel mi nem akarunk semmiféle közösséget vállalni” – hangzott nyilatkozatuk címe.

             Nyolcvankilenc törökországi egyetemről 1128-an írták alá a felhívást, külföldön pedig 355 egyetemi kutató. A török aláíró személyiségek közül több százan azonnal megtorlást voltak kénytelenek elszenvedni, némelyeket letartóztattak, másokat állásukból elmozdítottak, voltak, akik külföldön, főként Németországban leltek menedékre. Erdoğan akkor „árulóknak”, „úgynevezett értelmiségieknek”, „értelmiségiek gyenge utánzatának”, sőt „értelmiségi falkának” minősítette őket. Most csoportosan akarják bíróság elé állítani a terrorizmussal, gyűlöletkeltéssel, törvényszegéssel és a Török Köztársaság és intézményei megsértésével vádolt személyiségeket. Az első csoportban 148-an vannak. Közülük az első tíznek halasztották el a perét. Terrorizmusra való felbujtásra a büntető törvénykönyv hét és fél évnyi szabadságvesztést irányoz elő.

            Üzenetben fejezte ki szolidaritását az üldözött akadémikusokkal Noam Chomsky, a világhírű baloldali amerikai nyelvész, szociológus és az emberi jogok elkötelezett védelmezője. A török nép barátainak nevében megállapította: „Egy olyan társadalomban, amely becsben tartja a szabadságot és az emberi jogokat, teljességgel tűrhetetlen, hogy az ügyészség félremagyarázza, kiforgassa eredeti értelméből és egyenesen terrorizmus támogatásának nyilvánítsa az aláírók elvszerű kiállását békéért és igazságért.” Hozzáfűzte: „Ebben a petícióban a leghalványabb nyoma sincs terrorizmus támogatásának.“ Viszont „igenis észszerű annak követelése, hogy érvénytelenítsék a kijárási tilalmat, büntessék meg az emberi jogok megsértőit, és kártalanítsák azokat a polgárokat, akik anyagi kárt és lelki traumát szenvedtek”.

            Nagy nemzetközi baloldali érdeklődéstől kísérve tartottak újabb tárgyalást az ankarai Sincan kerületi börtön bírósági termében Figen Yüksekdağ asszony perében, aki a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja, a HDP társelnöke volt Selahattin Demirtaşsal együtt, amíg meg nem fosztották őket mentelmi joguktól és parlamenti mandátumuktól „terrorizmus pártolásának” vádjával. Figen az Elnyomottak Szocialista Pártjának (ESP) egyik alapítójaként vált ismertté, amely később egyesült a HDP-vel. Az Eufrátesz Sajtóiroda (ANF) tudósítása szerint amikor Figent bekísérték a terembe, felcsattant a jelen lévő HDP-képviselők tapsa. Az elnöklő bíró rendre utasította őket. A tárgyalóterembe nem engedték be azoknak a külföldi baloldali politikai pártoknak, emberi jogi szervezeteknek, valamint szakszervezeteknek a megbízottait, amelyek Franciaországból, Olaszországból, Svédországból, Norvégiából, Németországból, Angliából és Dániából megfigyelőket küldtek, hogy a helyszínen kövessék nyomon a bírósági leszámolást a török–kurd megbékéléséért küzdő demokratikus HDP-vel.

            És most térjünk vissza az Ararát közeli kurd vidékekre, Ağrı városához, ahol – mint fentebb említettük – Erdoğan újra szólt a „kurdkérdésről”. (Az Araráton 1930-ban kurd felkelés robbant ki, amelyet iráni háttértámogatással vert le a török hadsereg.)

            A PKK éppen ez idő tájt hajtott végre támadást a török fegyveres erők páncélozott csapatszállító gépjárművei ellen Ağrı tartomány Bazid (törökül Doğubeyazıt) kerületében. A rajtaütésben, amelyben a PKK közlése szerint a „Mahir, Eylem és Argeş mártírok nevét viselő forradalmi osztagok” vettek részt, elesett hét török katona. Egy nappal korábban a déli Hakkari tartomány Çelê (törökül Çukurca) helységének közelében is „tűzcsapást mértek” török katonákra.

            Mindebből látható, hogy a „kelet-délkelet-törökországi fronton” változatlanul folynak harci cselekmények. A PKK hadműveleteinek méretei természetszerűleg eltörpülnek a legkorszerűbb légi harceszközökkel támadó török hadsereg nagy kiterjedésű támadásai mellett. Egy ilyenre legutóbb december elején került sor a török–iraki–szír–iráni határterületeken. A Habertutar (Hírsumma) internetes portál által ismertetett török hadijelentés szerint a haderő több mint húsz harci repülőgépet – vadászbombázót, helikoptert, pilóta nélküli felderítő gépet, illetve felfegyverzett drónokat – küldött az észak-iraki Kandil-hegységtől délre fekvő Aszosz-hegy fölé. A Kandil a PKK hagyományos fő fészke, itt van főhadiszállásuk. Az Aszoszt most valóságos „második Kandillá” akarták átalakítani, s itt kiképzőtábort és „hadiakadémiát” hoztak létre, mert nagy veszteségeik pótlására toborzásra, újoncozásra van szükségük. Mindkét hegy a hatalmas Zagrosz-hegylánc része, amely – nyúlványait is beleszámítva – Délkelet-Törökországtól és Észak-Iraktól Nyugat-Iránon át egészen a Perzsa-öböl déli partjáig húzódik, 3000-5000 méter magasságban, rendkívül nehezen leküzdhető terepviszonyait tekintve sok helyütt szinte megközelíthetetlenül. Ezért fészkelte be magát a hegylánc különböző részeibe a PKK és iráni ága, a perzsa Kurdisztáni Szabad Élet Pártja, a PJAK.

            Az iráni határhoz közeli Aszosz-hegyen való „kényelmes berendezkedést” azonban a török hadijelentés szerint meghiúsították az egyre szélesebb körű török–iráni–iraki titkosszolgálati együttműködéssel, hírszerzési adatok cseréjével. A gerillák a hegyről lejjebb ereszkedtek. A főhadiszállásuktól kapott utasításaiknak megfelelően igyekeztek „lakott településekre bejutva elvegyülni a nép között”. Így télire az észak-iraki Szulejmanije városhoz közeli falvakban próbálták feltölteni élelmiszerkészleteiket és kielégíteni egyéb logisztikai szükségleteiket. A hírszerzés új módszerekkel azonban megfejtette a titkosított üzeneteket, utasításokat. Miután a rejtjelkulcs feltörésével az Aszosz lábánál felfedezték a PKK egy nagyobb csoportosítását, F-4-es és F-16-os harci gépeket indítottak támadásra ellenük. E hadművelettel „ártalmatlanná tettek nyolcvan terroristát”.

            A hadijelentés még megállapítja, hogy a menekülő „terroristákat” Észak-Szíriában befogadják az Egyesült Államok védőszárnyai alá vett népvédelmi alakulatok, a YPG milíciái, amelyeknek tagjai lényegében a PKK-val rokon lelkek.

            A sikeresnek mondott fenti török hadművelet előtt egy hónappal azonban súlyos veszteség érte a török hadsereget: egy észak-iraki támaszpontjukról kiindulva – sűrű köd leple alatt – Hakkari tartomány Şemdinli körzetében a PKK rajtaütött egy katonai ellenőrzőponton, megölve hét katonát és 2 faluőrt. Az elesettek temetésén a Hürriyet megrázó fénylépes beszámolói szerint összesen több tízezren vettek részt a katonák szülőhelyén, különböző városokban.

            Recep Rayyip Erdoğan köztársasági elnök kijelentette, hogy a török hősök nem hiába hullatták vérüket. A nagy veszteségek ellenére két nap alatt a hadsereg 55 terroristát tett harcképtelenné. Az államfő a nyugat-törökországi Manisa városában búcsúztatta Ahmet Alp Taşdemir délkeleten elesett, itteni illetőségű katonát. „Ezek voltak a szakadár terroristák legrosszabb napjai” – mondta, utalva arra, hogy egyre korszerűbb és bővülő harceszközeivel, főleg repülőgépeivel a török fegyveres erők képesek a terrorizmus végleges leküzdésére.

            A Hürriyet szó szerint idézte ezeket a szavait is: „A terroristák iraki és szíriai táborait a földdel fogjuk egyenlővé tenni, elszántuk magunkat arra, hogy határainkon kívül is kiszárítjuk a terrorizmusnak minden mocsarát… Bárhol üti is fel fejét a terrorizmus, azonnal lecsapjuk légi és szárazföldi hadműveleteinkkel. Ez a jog természet szerint megillet bennünket. Annyira természetesen mint a fehér anyatej.” A lap egyúttal közölte a török hírszerzés, a MİT jelentését arról, hogy a PKK emberei a szíriai kurd YPG milíciái segítségével miként szivárognak vissza Törökországba, lényegében szinte végig a szíriai–török határon. A PKK így hozzájutott azokhoz a fegyverekhez, amelyeket az amerikaiak adnak át YPG szövetségesüknek. E fegyverek között megtalálhatók a legmodernebb, új generációs rakétavetők.

            Eric Pahon, a Pentagon szóvivője kijelentette az Anadolu Ajansı (AA) török állami hírügynökségnek, hogy az Egyesült Államok az YPG/PKK-tól „visszaszerzi azokat a fegyvereket, amelyek veszélyeztethetik Törökországot.” Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter viszont kijelentette, hogy Ankara még mindig várja Trump elnök ama ígéretének teljesítését, hogy az USA nem szállít fegyvereket a YPG-nek.

            A YPG-hez való viszony vita tárgya lett Németországban. A hollandiai központú kurd ANF hírügynökség, amely a kurd, török, angol, arab, perzsa és spanyol nyelven kívül megkezdte rendszeres német adását is, beszámolt arról, hogy a PKK- és YPG-jelvények németországi tilalma ellenére a német szövetségi fegyveres erők lapja, a Das Magazin der Bundeswehr példaként állította mások elé a kurd YPG-milíciák bátor harcát az ISIS ellen Rakka felszabadításkor. Az íráshoz mellékelt fényképen a kurd harcosok igényeinek megfelelően átalakított amerikai Humvee gépkocsi látszik, újonnan páncélozva, nagy YPG felirattal. Az ANF ugyanakkor elbeszéli, hogy a német hatóságok miként hurcolták meg Kerem Schamberger német–török aktivistát a „YPG reklámozásáért.”


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here